Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - Dobos László: Grácia (elbeszélés)
GRÁCIA Dobos László A véletlen sodorta őket együvé, de az is lehet, hogy a lány. Egy összejövetelen találkoztak először, és a program végén leváltak a többiektől, négy férfi és egy lány. Különváltak a társaságtól, ahogy a föld az ősködtől — így lettek új világ. Ezután együtt jártak nyilvános vitákra, ahol a férfiak egyszer megfontoltan, másszor indulattal mondták véleményüket a nemzetiség sérelmeiről és a tennivalókról. Grácia, az elsőéves színésznövendék fogott minden mozdulatot, tekintete és mosolya regisztrálta a dolgokat. Alig is vették észre, hogy a lány közéjük nő, s jelenléte fontossá válik; a tekintete körkérdés, a férfiak érezték, van kihez szólni, van miért beszélni. Talán a négy férfi gyakori közelsége siettette nőiessége gyors változását, a szemmel mérhető kiteljesedést — Grácia kivirágzását. — Ha már találkoztunk, tegyünk is — fogta össze mindegyiküket a legidősebb férfi —, készítsünk programot, gondolkodjunk koncepciózusán. Programot a saját életünkről. — Alakítsunk kisszínpadot — csatlakozott a színész —, vágjunk bele komolyan, európai szinten. — S már osztotta is a szerepeket: — Grácia szaval, báró, az énekes felolvas, a költő verseit mondja, a szerkesztő pedig az eszmei szöveget. Grácia többször is megkérdezte: — Nem fogjátok restellni magatokat? Közönség, ismerősök, barátok, s ti színészek szerepében? Komédiások ... — s tiszta, nagy nevetésével a komédiás szót avatta pecsétté. Komédiások, egyikük sem tiltakozott — az irodalom komédiásai. „Hazánk, Európa” — ez lett a műsor címe. A költő ajánlotta így. Verseket kerestek, szövegrészeket, s a rendező keze alatt kirajzolódott egy szellemi táj — nemzetiségi magyar írók, költők gondolataiból —, Európa. Lelkesült indulás a szűknek vélt közeliből a nagynak remélt távoliba — Európába. Megfogalmazatlan, néma küzdelem kezdődött: küzdelem az anyaggal, küzdelem Európáért — s küzdelem Gráciáért. A lány pontosan járt a próbákra, kedvéért a 1 férfiak is. Grácia így lett egyjelentésű mind a négyük szemében a „Hazánk, Európáival. Ha lehetett, a lánnyal mindegyikük külön-külön váltott szót, leplezték magukat ügyetlenül, mintha csak a pillanat jelentéktelenségéről suttognának. A cselekvés és a program lázában hamar előléptek: a szerkesztő eszmei vezetővé avanzsált, az énekest operaénekesnek, illetve bárónak titulálták, a költő európai lett, a színész, aki kezdetben szerényen nyilatkozott szándékáról, a program rendezőjeként tüntette fel magát, önkéntes előléptetéssel mindenki emelkedett a ranglétrán. Grácia művésznő lett. Fontosnak tartotta mind a négy férfi, hogy a lánnyal külön is foglalkozzék: a mozgást, a beállításokat a rendező, a helyes hangképzést az operaénekes gyakorolta vele, a költő verseinek mélyebb átélését szerette volna elérni, az eszmei vezető az emberi magatartás fontosságáról beszélt. Gráciának kezdetben talán fel sem tűnt, hogy jó szándék és ürügy együtt, egymást keresztezve, olykor felismerhetetlenül összeszőve gubancolódik elébe: hogy ezekből
