Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - Hizsnyai Zoltán: Házam szelleme (vers)
H1ZSNYAI ZOLTÁN ( Arany Jánosj kifüstöl vackomból az átkozott folyton cihelődő hajnal élettel tömi ablakaimat leveleket sodor kéményembe falaimat pásztázza ízekre szabdal pedig én egy tömbből faragom magam testem szobrává kitömött baglyok vázából suhogó huhogássá halottak testéből felbugyogó epévé péppé zavarodott kővé házam szelleme vagyok megkondítom a tálakat megemelem az asztalt szemmel verem a szélkakast visít a kukorékoló alföldi fuvallattal moha fedi úttalan lebegő magányos lábnyomom utolsó cseppig kifarol helő'em a levegő dohos hordókban pöfögök a virradatba harapok sűrű zöld bugyborékol megfulladt gerlék úsznak vasárnapdéli örömök tyúkhúslevesem haldokol poharamban pillog a nap egy görögdinnye magányával pörgők az északi sarkon kifüstöl vackomból a folyton cihelődő hajnal Házam szelleme
