Irodalmi Szemle, 1986
1986/6 - Rácz Olivér: Szereted a fagylaltot? (elbeszélés)
Lepillantott gondosan kifényezett szolgálati cipőjére, néhány másodpercig tépelődve nézegette, aztán még egyszer visszafordult a férfihoz. — Annak a bőrmellényes kölöknek az apja — mondta dörmögve, és a férfi tudta, hogy a rendőr a Vezérről beszél — két éve körözés alatt áll. De hiába körözik, mert már régen lelécelt — közölte beavatottan. — Én tudom, hogy lelécelt — mondta nyomatékosan. — Azt is tudom, hogy jelenleg valahol Amerikában lézeng. Ha ugyan életben van még ... De pénzt, azt egyetlenegyszer sem küldött a családjának ... Szegről-végről valami rokonom volt — mondta halkan. — Illetve a feleségemé. Az a bőrmellényes kölök az unokaöccse... Amit keres, annak a felét mindig pontosan hazaadja az anyjának ... Annak is, amit szerez ... — mondta ismét nyomatékosan. — Nem olyan rossz kölök az ... De ha engem meglát, elfordítja a fejét — mondta fanyarul, inkább megértőén, mint megbántottan. — Mintha sohasem látott volna. Mintha azt sem tudná, ki vagyok ... Errefelé nem nagyon szeretik a zserukat, uram ... S mert a férfi hallgatott udvariasan megkérdezte: — Tehetek önért még valamit, uram? S mert a férfi erre is csak a fejével intett, tagadóan, szótlanul, a rendőr ismételten tisztelgett: nyilván úgy érezte, már eleget tett a férfiért és a közért. Kihúzta magát és feszesen ellépkedett. A férfi hosszan nézett utána. Aztán egy kiálló bordájú, girhes kóbor kutya oldalgott arra, éhesen, szüntelenül menekülésre készen fürkészve maga körül. A már felszáradt fagylaltnyomokat búsan megszaglászta, mohón körülszimatolta. De aztán felfedezte az elgurult, elpotyogtatott, eltaposott ostyatölcséreket, sőt, a járda szélén még egy-egy olvadt, színes kis fagylalttócsa is csillogott. A kutya boldogan, áhítattal felnyalogatta a kis tócsákat, s a szemét lehunyva, kéjjel nyeldeste rájuk a tölcsérdarabokat. CO 05 Sf 'Q) CQ Aí a 03
