Irodalmi Szemle, 1986
1986/6 - Kulcsár Ferenc: Látogatók (vers)
érted lobogó űr-magányom ... Fák kérgei mögött, fák férgei között — az idegroncs-éden fái közt kereslek ... Mert szeretlek. Mert kívüled csak az önkívület oszlopai állnak elém, belém ütődnek, mint a fény kései a szembe ... A levegő temetetlen holtjai között te úszol velem szembe. Ö, szép nevű, szép arcú szabadság, álmom szolgálói elédbe hozzák a legszebb rózsákat, szegfűt, violákat... Szabadság, ó, gyakran kedvem támad isteníteni téged ... Hivőként követem szentséges lépted ... Hű kutyaként egyre veled tartok, oldaladon akarom a harcot... Verssoraim karcsú testedet emelik. Homlokig ... Hegyekig ... Egekig ... Nem tehetek mást, gyönyörűn dadogok rólad, gyönyörűn motyogok neked ... Kerékbe töröm, karóba húzom ellenfeled ... Fényes nappal, a nyílt utcán leköpöm, kínzóoszlophoz kötözöm, kiszúrom két varangyszemét... Ö, szabadság, édesanyám, lényedre lázasan szavakat keres a szám ... ... S az ablakon át svábbogarak ömlenek be bűzzel... Szentjánosbogarak szállnak világ végi tűzzel... Zizegnek vérszívó szúnyogok, halálfejes lepkék, ronda rovarok ... Értsétek meg, kiáltozom, sikoltozom, nem akarok ... ... És eljön ... És belép sugárzón a Dáma ... írásaimat szétdobálja ... Kiforgatja fiókjaim, falhoz csapja gyermekeim ... Szobámban kő kövön nem marad ... Istenségként lépdel elém ... Mellbimbója a nap, a hold, két szeme izzó máglya-folt: vétkeim lobognak lángjain ... ... Es térdre rogyok ... Tenger vétkem lidércláng a két szemében ... Megcsalatásom elhallgattam, törvények nem gyúltak szavamban, ártottam ezzel fájdalmasan sokat... ... És megfordul és elsétál a Dáma ...
