Irodalmi Szemle, 1986

1986/5 - ÉLŐ MÚLT - Kövesdi János: Harcban fogant eszmék és eszmények (Beszélgetés Fábry Istvánnnal)

De a választott szervek sem mindig és mindenütt tartják meg a demokrácia alapelveit! Mert nekik kellene ellenőrizniük többek között az egyes apparátusok (pl. a nemzeti bizottságok dolgozóinak) munkáját, de sajnos nem megy ritkaságszámba ennek ellenkezője sem. Van rá eset, hogy maga az elnök vagy egy-két egyén dönt olyan fontos kérdésekben, melyekben a választott szervek volnának hivatottak dönteni.

Minden hnb mellett működnek szakbizottságok és a polgári ügyek tanácsai, de hogyan működnek ezek a népi szervek? És egyáltalán működnek-e?

Minden figyelmünket arra kell összpontosítanunk, hogy a demokrácia minden szervét mozgásba hozzuk, hogy sorsunk további alakulását minél szélesebb körben tudjuk irányítani, s keresnünk kell a lehetőségeket a meglevő alapok kiszélesítésére is — ennek lehetőségeire az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusa is rámutatott —. mert csak így válhat minden becsületes polgárunk a szó legszorosabb értelmében hazánk gazdájává, sorsunk irányítójává, vezetővé.

@ A Szovjetunió Kommunista Pártja és a CSKP között hagyományosan példaszerű az elvtársi és baráti kapcsolat. A két párt közötti együttműködés a fiatalos lendülettel munkához látott Mihail Gorbacsov főtitkárrá történt megválasztása óta észrevehetően élénkült. Nézete szerint mire kellene helyezni a súlyt az együttműködés elkövetkező szakaszaiban? Hogyan látja ön Mihail Gorbacsovot, az embert és az államférfit? Mit tart a személye által képviselt szovjet bel- és külpolitika eddigi legszámottevőbb eredményének?

~ — A változásokat, melyek az utóbbi hónapokban a Szovjetunióban végbemennek, egészen természetesnek tartom. Miért? A történelemben minden minőségi változás forradalmi úton történik. A marxista dialektikának van egy vastörvénye, amit úgy neveznek: elértünk a kulminációs ponthoz. Tehát forradalmi, azaz minőségi változásnak kell bekövetkeznie. (Ha egy bizonyos ideig állandóan csak rakjuk a tüzet a fazék alatt, a forrásponthoz érve a víz gőzzé változik.) Forradalmi változás állt be. Mindaz, ami a Szovjetunióban eddig történt, az építés, a politika terén és a társadalmi élet minden területén, elkerülhetetlenül szükséges volt. S ha roppant erőfeszítések, borzasztó nehézségek árán Is, de le kellett rakni a szocializmus alapjait. Ez az időszak a végéhez közeledik. Jő volna, ha ma mindenki világosan látná, hogy a szocializmus olyan alapokon épült fel a Szovjeunióban, mely alapok már lehetővé teszik az extenzív politikai gyakorlat után — főként gazdasági téren elért eredmények folytán — az intenzifikálás előtérbe helyezését. Aki csak egyi kicsit is politikusán nézi a helyzetet, világosan láthatja a változásokat, a fejlődést — akár a mi lapjainkban is közzétett dokumentumokból. Magam személy szerint nagyon örülök neki, hogy ennek az új irányzatnak olyan energikus képviselője került az SZKP élére, mint a viszonylag fiatal Mihail Gorbacsov elvtárs. Tudvalevő, hogy már Lenin is leszögezte: mindennemű gyökeres változást, fejlődést csakis alaposan átgondolt és radikális tettek eredményezhetnek. Ami most történik a Szovjetunióban, az felér egy lenini értelemben vett jelentős forradalmi változással. Elkövetkezett az az időszak, amikor a Szovjetunió már olyan erős politikaigazdasági alapokkal rendelkezik, hogy már nem szükséges ezen alapok oly nagy mértékű extenzív fejlesztése, mint korábban, hanem a szocializmus bázisának minél hatékonyabb és intenzívebb kihasználása a fontos. Lényegében ezt a gondolatot fejtette ki

— ennél sokkal alaposabban és átgondoltabban — a francia újságíróknak adott interjújában maga Gorbacsov elvtárs is.

Mihail Gorbacsov elvtárs személyét igazi biztosítéknak látom arra, hogy a Szovjetuniónak fent említett újabb célkitűzései megvalósuljanak. Ezt én személyesen is tapasztalhattam és átérezhettem Gorbacsov elvtárs egyik beszéde kapcsán, melyet 1985. május 8-án mondott a Kreml Kongresszusi Palotájában, ahol magam is jelen voltam. Ami Gorbacsov elvtárs emberi és államférfiúi profilját illeti, úgy gondolom, hogy benne a szovjet párt vezetése megtalálta a főtitkári tisztségre legalkalmasabb személyt, aki — miként azt az egész világ láthatja — nemcsak hogy igen jól felkészült politikus és diplomata, hanem ugyanakkor egyszerű és őszinte bölcsességével, közvetlenségével, rokonszenvességével mind a szocialista országokban, mind számos nyugati tőkés államban élő jó érzésű és becsületes emberek millióinak megnyerte bizalmát, és szívét is meghódította.

A beszélgetést Kövesdi jános készítette