Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - LÁTÓHATÁR - Kövesdi János: Nem elég az életnek csak a boldog oldalát felmutatni (Vaszilij Suksin vallomásaiból)
vajon hol nevelkedett ez az ostoba fajankó ... L. Krjacskovát és B. Orlovot, akik „vad, rosszízű önösséggel” vádoltak meg (Lityeraturnaja gazeta — 1966. III. 10.), nem értem. Szinte a guta kerülget a haragtól, de hát mit tehetek. Úgy látszik, hogy ők becsületesebbek, mint mi filmesek, akik szándékunkban következetesek akartunk lenni. Elvégre senki sem dolgozott vaktában. Mindnyájan meg voltunk győződve arról, hogy a filmben rendes és jó emberekről van szó ... A kritikusok a sajátosság hajszolásáról beszélnek. Miféle sajátosságot hajszolnánk? A falusi ember természetesen félszegen viselkedik, eltanácstalanodik azzal az erővel szemben, mely hirtelen a karjaiba kapja. Annak a fiúnak (a film hősének) vérzik a szive, mert hírt kapott az édesanyja betegségéről s — mekkora közönyösséggel találja magát szembeni És kik azok az elárusítók?... Természetesen szintén falusiak. Szintén feljöttek a városba. Az a borzasztó, hogy csak eléggé primitív munkát képesek végezni, de büszkék rá, és megvetnek mindent, amit ott hagytak a faluban... Mi lenne, ha így gondolkodna az egész falu? Azt hiszem, hogy egyformán fontosnak kell tekinteni minden egyes embert, aki az adott pillanatban érdeklődésünk homlokterébe került. Városi — falusi: teljesen egyre megy. Az orosz realista művészetben ilyesmi sohasem forult elő ... Nem ragasztották egyesek az ellenségesség és a rosszindulat flastromát a mások homlokára. /V. M. Suksin magánlevéltára] LEVÉL LARISZA KRJACSKOVÄHOZ Cikkének a Harc a „lóságért" címet adta. A jóságért szót idézőjelbe tette. Ez azt jelenti, hogy a „jóságért” egy meghasonlott, cinikus ember vetette magát „harcba”, mégpedig hamis belépővel a kommunizmusba, amelyet magunk előtt tudunk, és most teremtünk — egyébiránt csupán a saját nevemben írok, senki máséban. Csakugyan, hogy jutott eszébe, hogy én „nem a kommunizmusnak dolgozom”, de ön — igen? Nem értem Önt. Megmagyarázom, miért. Nem tudom elképzelni a kommunizmust jó emberek nélkül. Ön el tudja? Továbbá: ki építi hát? Ki építi ma? Vagy drága irhabundája van, hogy annyira fél attól, vajon nem várja-e meg Önt a kapu alatt valamiféle Sztyopka, vagy csak úgy a vakvilágba jegyezte meg, hogy Sztyopkától félni kell? Tudja, Larisza (sajnos, atyai nevét nem ismerem], én egy cseppet sem szeretném kevésbé, mint Ön, hogy országunkban mindenki jólétben éljen (Attól tartok, csakhamar Harc a „jólétért” címmel olvashatok majd cikket). Amikor majd mindenki jólétben él, szerintem a kommunizmusban leszünk. Tudatában vagyok a „legközelebbi” feladatomnak. De miért nincs tudatában Ön? Azt mondja: Alkossam meg napjaink eszményi hősét. Tumanova szintén ugyanezt kéri a Szovjetszkaja kultúrában (1965. III. 25). tÉn pedig azt mondom: Mutasson nekem egy olyan embert, aki becsülettel építi a kommunizmust — megvizsgálom, hős-e vagy nem. Ön a nézeteivel megfosztott annak a lehetőségétől, hogy megértsem jelenkorunk hősét. Nem tudom, miért nem tartja hősnek a rakodómunkást, aki egy nap alatt átrak tizenöt tonna terhet; Ön szerint ez az ember miért nem visz közelebb bennünket a kommunizmushoz? Az én szememben ez az ember hős, tizenöt tonna terhet átrakott a kommunizmus érdekében. És szeretném látni, meg akarom Önnek mutatni, hogyan vacsorázik munka után ez az ember, hogyan nézi a tévét, hogyan fekszik le aludni. Az én számomra ő társadalmi szempontból fontos ember. Önnek talán nem? Vagy ki építi a házakat? Ki termeli a gabonát? Ki aratja le? Ki süti a kenyeret? Elvégre reálisan kell gondolkodnunk. Mondjuk így: A mellett a kommunizmus mellett van, melyet fel kell építei, vagy a már létező mellett? Én a mellett a kommunizmus mellett vagyok, amit építeni kell. Ami azt jelenti, hogy a hősöket nem kell siettetni. És főként — nem kell kitalálni őket. Cselekedjünk úgy, mint Lenin, aki nem átallotta életbe léptetni az új gazdaságpolitikát. Ezt már talán elfelejtettük? Legyen eszünk — ne terheljük túl a lovakat, hogy itatás után összerogyjanak. (Földműves vagyok, ezért próbálom az érthetőség kedvéért így kifejezni magamat.) Egyetlen gondos földműves sem fogja agyonhajszolni a lovait, mind tudja, mennyi futtatást bírnak ki. Dolgozni nyugodtan, értelmesen kell, úgy lesz jó — a kommunizmus számára. Vegyünk számba mindent, ami az életünket alkotja. Az irodákban nagyon kényelmesen eltölthető az idő (hiszen tudja, hogy mennyien tették ezt). Pedig
