Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - Gál Sándor: emlékmű (vers)
GÁL SÁNDOR emlékmű mert máshová építeni nem lehetett helyét a temetőkertben jelölték ki mi akkor már a temető szomszédságában laktunk a tágas varjú-járta földek első honfoglalóiként kertünk a temetőkerttel határos az ó-sírok között kanyargó gyalogúton jártunk ecetfák sötétlő tuják fehér és bordó orgonabokrok és örökzöld folyondárok szegélyezték az ösvényt a sírok felett nyáridőben a harangozó kaszája pengett a fűvel benőtt halmok előtt megfeketedett fejfák őrizték őseink nyugalmát fűvel virággal vigyázták téli fehérséggel nyári záporok örömével pipacsokra és ibolyákra hullott hajnalonként az ég harmatja nyugalom és béke béke és nyugalom lebegett az időtlenség csendjében ezért biztosan ezért választották ezt a helyet álljon ott egy kő-oszop mozdíthatatlan idő-őriző és a volt sírok helyén lassan nőtt a deszkák közé szorított beton
