Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - Művészetről, irodalomról (Válogatás az SZKP XXVII. kongresszusának, az SZLKP kongresszusának és a CSKP XVII. kongresszusának dokumentumaiból)
MŰVÉSZETRŐL, IRODALOMRÓL (Válogatás az SZKP XXVII. kongresszusának, az SZLKP kongresszusának és a CSKP XVII. kongresszusának dokumentumaiból) „A társadalom erkölcsi épsége, szellemi légköre sok mindenben attól függ, milyen az irodalom és művészet helyzete. Irodalmunk, az új világ vajúdását tükrözve cselekvően részt vett kialakulásában, formálva e világ emberét: hazája hű fiát, aki igazi internacionalista. Ezzel helyesen választotta meg helyét, szerepét az össznépi ügyben. De ez ugyanakkor kritérium is, amelynek alapján a nép, a párt értékeli az író, a művész munkáját, de még maga az irodalom, a szovjet művészet is a saját feladatait. Amikor társadalmi igény merül fel a kor értelmezésére — különösen a fordulatot hozó időkben —, mindig olyan embereket állít előtérbe, akik számára ez belső kényszerré válik. Ilyen időket élünk mi most. Sem a pártnak, sem a népnek nincs szüksége a szépelgő szószaporításra és az élet apró dolgaiban való vájkálásra, a konjunktúra meglovaglására és az öncélúságra. A társadalom az írótól művészi felfedezéseket, életigazságokat vár, amelyek mindig is a valódi művészet lényegét alkották. De az igazság nem elvont fogalom, az igazság konkrét, ott van a nép tetteiben, a társadalom fejlődésének ellentmondásaiban, a dolgos hétköznapok hősiességében és min- dennapiságában, a győzelmekben és a kudarcokban, vagyis ott van magában az életben, annak minden sokszínűségében, drámaiságában és nagyságában. Csak az irodalom, az eszmei töltésű, a művészi, a népi irodalom nevel becsületes, erős lelkületű embereket, akik képesek magukra vállalni koruk terhét. Társadalmunk élettevékenységének természetes alapelve a bírálat és az önbírálat. Nélkülük nincs fejlődés. Ideje, hogy az irodalmi, a művészeti kritika lerázza magáról a jólelkűséget és a rangtiszteletet, amely aláássa az egészséges erkölcsöt. Nem szabad feledni, hogy a kritika társadalmi ügy, nem pedig a szerzők önérzetének és vágyainak kiszolgálása.” (A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának politikai beszámolójából) „A párt állandóan elő fogja segíteni az irodalom és a művészet szerepének növelését. Az irodalomnak és a művészeteknek a nép érdekeit, a kommunizmus ügyét kell szolgálniuk, az öröm és a kikapcsolódás forrásait kell jelenteniük az emberek milliói számára, ki kell fejezniük óhajukat, érzéseiket, gondolataikat, és aktívan segíteniük kell szellemi gazdagodásukat és erkölcsi nevelésüket. Az irodalom és a művészet fejlesztésének fő irányvonala a nép életével való kapcsolat erősítése, a szocialista valóság hiteles és magas művészi színvonalú ábrázolása, az új és haladó jelenségek megelevenítése, és szenvedélyes elutasítása mindannak, ami akadályozza a társadalom előrehaladását. A szocialista realizmus művészete a népiség és a pártosság elvein alapul. Magába foglalja az élet valószerű művészi újrateremtésében megnyilvánuló merész újító készséget, a honi és külföldi kultúra minden haladó hagyományának felhasználásával és továbbfejlesztésével. Az irodalom és más művészetek művelői előtt széles távlatok nyílnak a valSban szabad alkotásra, mesterségbeli tudásuk bővítésére, a realista formák, stílusok és műfajok sokoldalú továbbfejlesztésére. A nép kulturális színvonalának emelkedése mértékében erősödik az irodalom befolyása a társadalom életére, erkölcsilélektani légkörére. Ez növeli a kultúra művelőinek az alkotás eszmei irányzatáért, alkotásaik művészi hatásáért viselt felelősségét. Az SZKP féltő gonddal, tisztelettel viszonyul a tehetséghez, az alkotói kutatásokhoz.
