Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - Művészetről, irodalomról (Válogatás az SZKP XXVII. kongresszusának, az SZLKP kongresszusának és a CSKP XVII. kongresszusának dokumentumaiból)
Egyszersmind az alkotói közösségekre, a közvéleményre, a marxista—leninista művészeti kritikára támaszkodva mindig harcolt és a jövőben is harcolni fog az eszmei tartalom hiánya, a zavaros világnézet, az esztétikai szürkeség ellen.” (A Szovjetunió Kommunista Pártjának Programjából] „Művészeink döntő többsége alkotásaival támogatja és megvalósítja pártunk és államunk kulturális politikáját, maga is formálja ezt a politikát. A művészeti alkotó szövetségekben és más kulturális intézményekben tevékenykedő kommunisták az elmúlt években érdemdús munkát végeztek. Mindezek ellenére e téren is sok a gond és a fogyatékosság. A kiemelkedő művészi alkotások mellett középszerű és jellegtelen művek is napvilágot látnak. Napjaink — amelyeket a dinamikus fejlődés jellemez — a kortárs irodalmi és más művészi alkotásokban nem tükröződnek a kívánt mértékben. Az íróktól és más művészektől sem várjuk azt, hogy megszépítsék a valóságot, de nem nézhetjük el azt sem, ha egyesek nihilista módon semmibe veszik napjaink fejlődését, életünk pozitív jelenségeit. Az irodalom és a művészet értékelésének döntő fontosságú kritériuma az, hogy igazat mond-e az emberekről, munkájukról, életük távlatairól, konfliktusairól és belső harcaikról. Annak a veszélynek a leküzdésében, amelyet a technikai haladás egyoldalú befolyása jelenthet a mai ember életében, fontos szerepet tölhet be a művészet — esztétikai és érzelmi hatása, az új erkölcs kialakításában betöltött szerepe révén. Az eszmei és esztétikai kritériumok lebecsülése teret nyújt a banális, silány alkotásoknak, miként annak tanúi vagyunk, különösen a popzenében, a tartalmatlan és gyengécske szövegekben. (...) A művészeti kritikának egyik fő feladataként kell tekintenie a szocialista realizmus alkotó fejlesztését, olyan élő módszerként, amely lehetővé teszi az ember és a társadalom reális életéoer. megnyilvánuló bonyolult, olykor ellentmondásos folyamatok igaz és elkötelezett ábrázolását. (...) Hazánkban töretlenül fejlődik, egymást kölcsönösen befolyásolja éi> gazdagítja a cseh, a szlovák kultúra, valamint a nemzetiségek kultúrája, a szocialista társadalom nemzeteink és nemzetiségeink, minden állampolgár számára szavatolja és lehetővé teszi azt, hogy egyenjogúan és aktívan vegyen részt a kulturális életben, ápolja anyanyelvét és kulturális hagyományait. E téren is példaként szolgál számunkra a soknemzetiségű szovjet kultúra, az ottani nemzetek és nemzetiségek egyre mélyülő barátsága, testvérisége.” IAz SZLKP Központi Bizottságának beszámolójából] „... a művészi alkotások minden fajtája esetében — a szocialista realizmus szellemében — egyre nagyobb igényeket kell támasztani az eszmei színvonallal és a mesterségbeli tudással szemben, s külön hangsúlyt kell helyezni a fiatal művésznemzedékről való gondoskodásra. Az említett eszmei-művészeti célok elérésében hatékony eszközt jelent a művészeti kritika. Fontos feladata, hogy aktívabban küzdjön az eszmeiség hiánya, a tartalmatlan, szép szavak és a konjunkturalizmus ellen. (...) A művészetektől a párt elvárja, hogy sajátos módon bekapcsolódjanak a sokoldalú intenzifikálásért folytatott küzdelemmel kapcsolatos stratégiai feladatok megvalósításába. A művészek figyelmét mindenekelőtt az újért, a társadalmunk haladásáért folytatott küzdelem fő képviselőjére, a dolgozó emberre kell irányítani. A kultúrában és a művészetben előtérbe kerül az a követelmény, hogy széles körű küzdelmet folytassunk az átlagosság, a szürkeség ellen, valamennyi művészi alkotás és kulturális rendezvény szocialista eszmeiséggel párosuló magas színvonaláért.” (Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának határozatából) „Az a tény, hogy társadalmunk fejlődésének további jelentős szakaszába lép, fontos feladatokat állít a kultúra és a művészet elé. A kultúra és a művészet jelentős szerepet játszik a szellemi élet gazdagításában, az emberek alkotó erejének és képességének fejlesztésében, eszmei és erkölcsi fejlődésében.