Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - KRITIKA - Jaroslava Pašiaková: Vladimír Holan magyarul
: Tfeffriészetésen az összeállítónak joga van bemutatni a magyar olvasó számára Vladimír Holarit a saját, szubjektív elképzelései és érzelmei szerint. Joga van — mondjuk — nem bemutatni Holan keserű, mély és végleges csalódását, bizalmának elvesztését Franciaország kulturális, mi több, erkölcsi erejében is, amint azt véres őszinteséggel egész nemzedéke nevében kifejezte Dokumentumok című kegyetlen leszámolásában (Összegyűjtött írások 6), mindenekelőtt az Odpoveď Francii (Válasz Franciaországnak] című költői ciklusában. Ám ha a ciklus nyolc darabjából legalább egyet besorol a kötetbe, a következő ciklus — Rudoarméjci (Vöröskatonák) — logikusabban épülhetett volna rá. Joga van — talán? — besorolni egyes versek rövidített változatát is, igaz, csak akkor, ha ezáltal nem változtatja meg, illetve a versek hátrányára nem torzítja el a költői üzenet súlypontját-magját. És itt el kell ismerni, hogy Tőzsér egyrészt a Holan-életmű egészébe a lehető leg- sžčlešebb skálán igyekezett behatolni, felölelve a költői epika és líra szinte valamennyi műfaját, beleértve a prózai munkákat is, másrészt végig szem előtt tartotta a holani sajátosságot: önmagáról, a világról, a szerelemről és a szeretetlenségről őszintén és kéiüényen vallani, úgy, ahogy J. S. Bach megfogalmazta: ,,A disszonanciák annál keményebbek, minél jobban közelítenek a harmóniához.” De mivel a magyar válogatás értékét nemcsak a versek összeállítása képviseli, hanem niéj>bízható költők és fordítók lelkes munkáját is feltételezi, vizsgáljuk meg, hogyan sikerült megbirkózniuk e nem könnyű feladattal. Örülünk, hogy a válogatás a kötet súlypontjába helyezte Holan Neprátelüm (Ellenségeimnek) című jelentős versét, melyet a Hamlet-monológ párdarabjának tekinthetünk, s amely fordításban éppen olyan lenyűgözően, hitelesen hat, mint eredetiben: „Elegem van minden aljasságotokból. Ha nem öltem még meg magam, csak azért, mert életem nem tőlem ered ... És elegem van pimaszságotokból, mely behatol mindenbe, amit átfogni kívánt, és ölelni nem tudott.” Székely Magda, a vers fordítója egyetlen licenciát követett el, amely azonban nem megengedhető, mert a sor értelmét lényegileg változtatta meg: „s fejlődéseteket a spermától a spóráig .. ' („A celý váš vývoj od stély pro človeka až po stélku lišejníkovou ...”) Seüd a sperma, sem a spóra nem felel meg az eredeti stela szónak (a görög stéléből), amely növénytani terminus, a szállító szövetek együttese (a cseh nyelvben cévy és stíko- vice). Persze ez nagyon bonyolult, nehéz metafora — értelmezhetetlen! (Stélé = oszlop, amelyben a biológiai vegetatív folyamat összpontosul — átvitt, tágabb értelemben.) Strukturális szempontból a kötet legkiegyensúlyozottabb része a Bolest (Fájdalom) cím alatt található versanyag. Ismeretes, hogy Holan Bolest című könyve a költő lírai naplója, személyes vallomása; az átszenvedett fájdalmak, kételyek, az önmagával folytatott nagyon egyszerű és őszinte beszélgetések verseit tartalmazza. Tudja: „Csak az egyszerű emberek nem járnak a boldogság után.” (Nem, Székely Magda ford.) Ebben a kötetben kérdi a költő: „Hogy éljek? Hogy legyek pontos és egyszerű? Olyan szót kerestem mindig, amit egyszer mondtak ki csak, és amit egyszer se mondtak ki eddig.” (Hogyan?, Székely Magda ford.) Ez a gyűjtemény nemcsak az alkotás és az élet örömeiről valló verseket ölelte fel, háhtem a szkepszist, a költői munka értelmében, a szó erejében és lehetőségeiben való k&télkedést kifejező verseket is. A Na postupu (Menet közben) című kötet versei is Üas'ólílóan váltakozók. Oda című verse az élet ünneplése. A költő-műfordító Székely
