Irodalmi Szemle, 1986

1986/3 - FÓRUM - Dusza István: Milyen madár a kritikus?

roit kötetek többsége „vegyes saláta”. (Ez az irodalmi terminológián kívül eső kategória nem negatív minősítés, ha mindannyian a francia konyha ételkölteményeire gondolunk.) Irodalomtörténeti kutatások új eredményeit ugyanúgy közreadtak bennük, mint publi- cissíikát vagy szociografikus esszét. Ezt legjobban az irányomból érkező állítólagos ■veszélytől megvédett szerzők tudják.

Az a fajta kritikai reagálás pedig, amely csupán addig objektív, amíg másokról beszél, nem kíván különösebb elemzést. Alabán Ferenc véleményéből pedig az alábbi jelzőket és jelzős szerkezeteket önmagamra nézve mindenképpen felülvizsgálatra méltónak tartom: szubjektív, megalapozatlan, kérdőjeles, szubjektivista (A fogalom melyik értelmében? Az értelmező szótár szerint három is van.), ellenszenves, lebecsülő, egy- ‘Olöaiú, bizonyítatlan, következetlen, ellentmondásos, szorgalmas, önkritikus, furcsa, természetellenes, kétélű, ellentmondásos, motiválatlan, kinyilatkoztatásszerű, nem következetes, nem világosan tiszta, nem hiteles és nem megbízható, fogyatékos, sematikus, paradox, hamis, vádaskodó, képtelen, igazságtalan, sértő, torzító, átgondolatlan, kiérle- letlen, nem komplex, felkészületlen, indulatoktól fűtött, másokat mellőző, üres, hitel és fedezet nélküli, provokáló, melléfogó, elfogult. Ez utóbbit bizonyára önmagammal szembeni elfogultságomra értette Alabán Ferenc, hiszen maga állítja: teret akarok készíteni a magam számára azzal, hogy provokáló módon, gyártott és eredetieskedő kritériumok és „elméletek” segítségével deformációkat okozzak irodalomkritikánk fejlődésében és folytonosságában. Ha irodalomkritikánk tényleg olyan gyenge, hogy •egyetlen, a fenti jelzőket kiérdemlő individuum deformálhatja: rászolgált sorsára.