Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - LÁTÓHATÁR - Milan Kraus: Versek
Hegyek lakója Ezek a hegyek, ezek a völgyek! Nem unták még meg folyton ugyanazt a helyet? Csak állnak az örökös mozgás világában, csak alszanak, s valamiféle éber álmot látnak. Időnként úgy tűnik, szárnyuk nő ezeknek a hegyeknek és ezeknek a völgyeknek, időnként meg úgy, hogy már-már fölrepülnek, és elhúznak, akár borostyánkő színű méhek raja, de csak a magasban úszó felhőktől szédültem meg, s a vágyam kelt szárnyra csupán, ha nem tévedek. Vajon kinek az akaratától függ, hogy a táj arculata nem változik? A természet nem tréfál, csupán minket enged tréfálkozni egy kicsit, aztán elég. Mintha Mintha alagútban utaznánk elválasztva az emberektől természettől Csupán az időt hallani mint zakatol a kerekekben Fölösleges a figyelmeztetés: Kihajolni veszélyes Hiszen hova Hiszen minek Ti most azt gondoljátok egy szerencsés kéz milyen jó ezeknek szalonkocsiban helyezi őket egyik távoli helyről a másikra
