Irodalmi Szemle, 1986

1986/3 - LÁTÓHATÁR - Milan Kraus: Versek

Csakhogy mi nem vonatban ülünk otthon gubbasztunk és az ágyneműnket koptatjuk

Az az alagút a sűrű eső Az az alagút a betegségeink Köröttünk borús az ég

Meg kell elégednünk a számunkra kiszabott lakóterülettel annak szobáival Mintha tágas térségekben lennénk Valóban

Az éjszal<a megidézése

Hullj le, hullj csak le, éjszaka fekete függönye. A város kövei kinyújtják feléd karjukat. Fáznak az utcák, köpenyért esedeznek. A folyók szívesebben torkollnának az alkonyatba, hiszen mérhetetlen messze van ide a tenger.

Betakargatta már az álom a természetet, álmunkban suttognak a fűzfák levelei is.

Zúdítsd reánk a lecsillapodás záporát.

Adj jó éjt a kislányoknak. A nyugdíjas szomszédasszonyt köszvény ne gyötörje. Adj ihletet a költőnek és tegyél óvatossá minden sofőrt. Óvd a műtétet végző sebész kezét, a szülő nők arcát vond boldog ragyogásba. Óvd meg a kóbor Martát a trippertől és világíts az éjszakai diákok tankönyveire.

Nem Ahriman birodalma, s nem a testvérgyilkos Széth királysága a tiéd. Lázas homlokoknak enyhet adó árny, kertekre hulló könyörületes harmat és a fogantatás sötétségből szőtt vánkosa vagy. Fáradtságunkat szárnyaid szélörvénye sodorja messzire.

Szárnyaid szélörvénye sodorja messzire fáradtságunkat.

Tóth László fordításai