Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - HOLNAP - Farnbauer Gábor: Prózaversek
olyan biliárdgolyókról van sző, amelyeknek végképp nincs belső szerkezetük, vagy amennyiben van, akkor az minden egyes példánynál egyforma. Megkülönböztethetetlen egyformaságuk ellenére különböző egyedek mégis, tehát individualitásuk teljességgel külső sajátságaikkal, állapotukkal adott. Ilyen meggondolások után már maga a gondolat, hogy két vagy több elemi rész egy állapotban van, ellentmondásos. Ha ugyanis külső különbözőség sincs, vagyis két elemi rész egy állapotban van, akkor ugyanazok, tehát két objektumnak egy az identitása; és visszafordítva — egy objektumnak, pl. az olyan világnak, ahol ez lehetséges, kétszeres a mibenléte. Még tovább feszítve az ellentmondást: az egy-állapotbaniság mintegy megteremti az elemi részek összetévesztésének lehetőségét. Márpedig ha kicserélődnek, akkor a világ más lesz; másrészt mivel teljesen egyformák, cseréjük nem változtat semmin, tehát a világ ugyanaz marad. Látható, hogy ugyanahhoz a paradoxonhoz jutottunk, mint Szent Tamás — a létezés egyszerre kétféle ... A spekulációnak ez a teljessége abban rejlik, hogy a logikusság itt tulajdonképpen természettörvény. Segítségével az elemi részek világában egy alapvető működési elvet kontsruálhatunk — az ellentmondás úgy kerülhető el, ha tiltott az olyan helyzet, amelyben fennáll annak veszélye; vagyis ha úgy biztosítjuk az elektronok identitását, hogy fel se merülhessen összekeverésük! Tehát megint csak: ha nem lehet több egy állapotban! Kovács Pál: Madár
