Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - Duba Gyula: Fábry Zoltán időszerűsége
E korszaka írásait Fegyver s vitéz ellen címen adta ki 1937-ben. Ez a könyve egészében jó értelemben vett politikai publicisztika. Központi gondolata a fasizmus elleni védekezés a marxizmus és a kultúra segítségével és képviseletében. A gondolatkörök, általánosítások és levont igazságok európai méretűek. A témák és megfogalmazások együttese: korteljesség. Stefan Zweig címére bírálja a semleges különállást és hallgatást, szól az „entellektüel-gyönyört” hajszoló költészet ellen. Ady korabeli magyar peréhez szól hozzá, a számára igazi Adyt idézi: „Az aktuális Ady: az állásfoglaló Ady. Az aktuális Ady: a korfelelősség az írói bátorság példája. Az írói bátorság: poltikai bátorság.” A magyar helyzetet elemzi Szétszóródás előtt és Szétszóródás után című ciklusaiban, az utóbbi ciklus első írása: Hazánk, Európa. A szöveg előadás, melyet a Tavaszi Parlament komáromi ülésén mondott el 1936. december 8-án. Hazánk: Európa. A fogalom jelentése korszerű és hagyományértékű. Genezise a kör vetkező: az államfordulat után a kisebbségbe szakadt magyarság fizikai és szellemi kicsinységére döbbenve, hazátlanságát tudatosítva nagyobb összefüggéseket, egyetemes morális támaszt keres. A köztársaság még nem haza, Magyarország már nem az, és Horthy-Magyarország nem is lehet az. Helyette az író Európát találja. „Kicsinységünket túl kellett fokozni. Az igényminimumból egyszerre igénymaximumba kellett átcsapni. Európa nem könnyítés. Európa a nehezebb haza.” Tehát kezdetben a „bővebb haza” igényt, színvonalat, magasabb kultúrát és művészi eszményt jelent. „Mi a humán, a morállal egyjelentésű, szellemi univerzalizmus Európájának áldoztunk.” De egy évtized múlva ezt az Európát elhamvasztották a könyvmáglyák. „Európa nehéz haza. Ha veszélyben van; az emberiség sorsáról van szó.” Erre a mondatra emlékezzünk, még visszatérünk hozzá. És jegyezzük meg, hogy a Hazánk: Európa fogalom az írónak kulturális és alkotói programot, az emberség vágyát és a szépség eszményét jelenti, a magasabb szintet, az önmegvalósítás nemes szándékát és a közösségért tett, egyetemes célkitűzéseket. És — természetesen — harcot. „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!” — hirdeti a kassai békenagygyűlésen. Tudjuk, nem az író győzött. Háború következett, hallgatás, börtön és életveszély, a Palackposta kéziratának ügyvédi letétbe helyezése. Drámai évek, bűn és bűnhődés, hiába szól a vádlott, majd egyszerre — törvényszerűen — 1948 és Februári ... IV Azzal kezdtem, hogy nem ismertük és nem ismerjük elég mélyen és érdemben Fábry Zoltánt. Ezek után azzal kell folytatnom, hogy mégis valahogy meghatározóan érezzük őt, mert szellemisége bennünk él. Irodalmunk első két évtizedében az ő kisugárzása táplált bennünket és elemi erővel belénk épült. Állításom nincs ellentétben a bevezetőben mondottakkal, ami Fábryból tudatunk részévé vált, talán nem felismeréseinek és igazságainak hallatlan gazdagsága, tehát a tapasztalat- és tudásanyag, melyet életműve kínál, hanem néhány olyan alapfogalom, mely egyéniségét jellemezte: kritikus bölcsessége és hitele, írói erkölcse, néhány emberi vonás, és figyelmének intézményszerűsége, melyet életében ismertünk és élveztünk. Irodalmi kezdetünk első lépéseinél ő mondta meg, mi az irodalom, a vers, a novella. Pompás tanulmányokban — Harmadvirágzás, Kevesebb verset — több költészetet, Az igényesség műfaja — valóságos íróiskolát vezetett. Irodalmunk legszélesebb körű vitáját — a sematizmus-vitát — hatalmas elemző tanulmánnyal — az Antisematizmussa.1 — zárta le. Erőt és biztonságot adott, hogy van köztünk egy igazságtevő, az írói és emberi értékek letéteményese; Illyés Gyula oltárőrzőnek nevezte őt. Első nemzedékeink szellemi arcéle az ő vonásait is magán viseli. Az eddigiekben azért időztünk túlnyomó részt a háború előtti írónál, mert köztünk élt, a miénk, bár tevékeny fizikai jelenlétét, emberi-szellemi jelenvalóságát már másfél évtizede nélkülözzük. Tudva közben, hogy kortársunk és tanítómesterünk egyenes folytatása és kiteljesedett alakja volt a régi „prófétának”, harcosnak és üldözöttnek. Célunk és szándékunk, hogy időszerűségét felmutassuk. Azért tesszük, mert úgy tűnik, hogy a történelmi idő egyre aktuálisabbá teszi őt, míg a mindennapi élet egyre inkább távolodik tőle és felejti. Hozzá méltó ellentmondás. Összegyűjtött írásainak évente sorjázó kötetei alig keltenek visszhangot. Kritikusaink nem jelzik megjelenésüket, olvasói fogadtatásuk rejtve marad. Az aránylag alacsony példányszám is nehezen fogy el. Talán nincs már szükségünk Fábry Zoltánra? Ha ma is élne, egyértelmű igen lenne
