Irodalmi Szemle, 1986
1986/2 - LÁTÓHATÁR - Kövesdi János: Irodalmi hősök hétköznapi esélyei (Interjú Jozef Puškášsal)
IRODALMI HŐSÖK HÉTKÖZNAPI ESÉLYEI Interjú Jozef Puskással Jozef Puskás Jelentős szlovák író, újságíró. 1951. február 9-én született a kelet-szlovákiai Nagymihályban (Michalovce). A gimnáziumi érettségi után a bratislavai Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait; 1974-ben szerzett diplomát a televízió- és filmdrama- turgiai tanszakon. Első munkahelyén, a Smena Könyvkiadóban szerkesztőként dolgozott, majd néhány évig a Pravda c. napilap kulturális rovatának munkatársa volt. 1984-től a Nové slovo című hetilap kulturális rovatát vezeti. Novelláskötetei, kisregényei: Hra na život a na smrť (Játék életre, halálra), 1972; Utešené sklamania, 1977 (magyar nyelven: Vigasztaló csalódások, 1979); Sny, deti, milenky (Álmok, gyerekek, szeretők), 1985. — Regényei: Priznanie, 1979 (m.: Beismerő vallomás, 1981); Štvrtý rozmer, 1980 (m.: Negyedik dimenzió, 1982); Záhrada (v piatom období roka), 1984 (m.: A kert — az ötödik évszakban, 1986). A Vigasztaló csalódások című novelláskötetét a Slovenský spisovateľ 1977. évi kiadói díjával tüntették ki. A Negyedik dimenzió című kisregényéből sikeres játékfilm készült. 9 Írói „kontó”-don ez ideig hat könyv szerepel, melyek közül kettő novelláskötet. 1947 óta jobbára kisregényeket, regényeket publikálsz. Azt jelentené ez, hogy elfordultál a novellától? És egyáltalán mi a véleményed a novelláról mint irodalmi műfajról? — Azt hiszem, hogy a novella, a kisregény és a regény egyenrangú irodalmi műfaj, csakhogy — egy Alexander Matuška által idézett kitétellel szólva — „a regény uralkodik rajtunk”. Másként kifejezve: az irodalom fejlődésének vannak szakaszai, melyekben nagyobb hangsúlyt kap és jobban előtérbe kerül a szintézis, a teljességre és a komplexségre törekvés szükséglete, amikor, hogy úgy mondjam, társadalmi szükséglet a szociális viszonyoknak változásaikban és fejlődésükben való ábrázolása... Egyszóval, amikor nincs más út, mint a regénybeli ábrázolás útja. Ez persze nem jelenti, hogy a novella megszűnt létezni, nem tölti be tovább szerepét, s hogy tartósan a háttérben kellene szunnyadnia. A novellairodalom napjainkban több okból is exkluzívabb, mint bármikor korábban. Ügy tetszik számomra, hogy az irodalomkritika meglehetősen rangja alatt „jegyzi”, nem irányítja rá az olvasói figyelmet, és így azok, akik elbeszélést, novellát írnak (most természetesen szlovák viszonylatokról van szó), azt tisztán csak a műfaj iránti szeretetből teszik és azért, mert született novellisták (például Dušan Dušek). A novella olyasvalami, mint egy gyönyörű villámlás, egy könnyedén rögzített pillanat, amely a regény teljességében többnyire elvész, nem tűnik ki. Ami a regény védelmezői számára a novella legnagyobb hátránya, az a novellára esküvők szemében e rövidke műforma legnagyobb varázsa. Személy szerint végképp nem gondolom, hogy „hűtlen” lettem volna a novellához, határozottan visszatérek a novellaíráshoz, ha lesz hozzá megint elég ötletem. Novellát ugyanis ötlet nélkül nem lehet írni. Regényt talán igen... ^ Fontos számodra, milyen műfajban fejezed ki az emberről, az életről szerzett megállapításaidat, tapasztalataidat ? — A műfaj önmagában nem lehet sem cél, sem megváltás... A téma, a motívum, a történet olyan ruhát ölt, amilyen a legjobban illik rá — igaz, a másik oldalról tekintve viszont alá van rendelve a forma, tehát a műfaj szorításának. Számomra az a fontos, hogy olyan kifejezőeszközöket és műfajt válasszak, amely leginkább megfelel írói szándékaimnak.
