Irodalmi Szemle, 1986
1986/2 - LÁTÓHATÁR - Bedřich Stehno: Folyékony fehér faggyú (vers)
BEDRICH STEHNO Folyékony fehér faggyú Éppen a második tanévet zártuk amikor fiatal tanítónőnk június elején boldogtalan szerelme miatt megmérgezte magát gázzal Egy évvel azelőtt a micheli gázmüvekhez vitt el édesanyám hogy ott mélyeket lélegezve szamárköhögésemet gyógyítsam A krematórium előtt az osztály tanulóinak virágcsokrokat adtak és bevonultunk rendezett kettős sorban Megdöbbenve néztük a rózsákkal övezett díszes ravatalt s mint megrémült csibék apró csapatba tömörültünk így kerültem közel Anna Jílková hosszú hajához s amikor véget ért Schumann Álmodozása a samponillatba belesúgtam: kivel jársz? Csöpögött a gyertyák faggyúja s Anička a nárciszok közül visszasúgta: veled... s te kivel jársz? És akkor én azt súgtam: veled ... természetesen veled S abban a pillanatban széthúzódtak előttünk némán a fekete függönyök s tanítónőnk koporsója lassan eltűnt valahol Aničkával fogtuk egymás kezét s mögöttünk az emberek sírni kezdtek csöndesen
