Irodalmi Szemle, 1986
1986/2 - LÁTÓHATÁR - Josef Hanzlík: Kis tengeri sellő Karlovy Varyban (vers)
Kis tengeri sellő Kavlovy Varyban A mosolygó levelekkel hull alá ez a csönd a fémes és egyre jobban fémesebbé váló vér ízével a szájban miként párbaj után ezüstöt lop ez a csönd a hajba elnyomott sóhajjal észrevétlenül s mentegetőzve nyájasan: excusez-moi én a gyermeked akartam maradni rám tör az éjben ez a csönd s belőle nincs menekvés elhagy engem szerelmem ez a csönd mintha ugyanazon fájdalmat nem tudná átélni kétszer az ember mintha a szerelem fájdalmának folyamával egyre ködösebb arcok sodródnának mintha szerelmünk gyötrelmeinek folyama örökké gyengülne mintha visszafolyna vissza a régmúltba a föld alá-----------É s vasárnap reggeli harangjáték hirtelen És hirtelen az ablak előtt meginog a tetőn tűiig a felhőkig nyúló októberi viharból szőtt erdőfal és megéled mint egy provánszi faliszőnyeg bizarrmód ijesztő vértezetben oly csábosán lángolón oly türelmetlenül hamuvá égve mert lám itt a nyomában a lovagoknak lehull sisakjukról a toll s forgójukról az arany mert lám itt a Jindra leányvilla éji sóvárgása felett kakofonikus és agresszív hangok szállnak zavarodott ének és kiáltozó lélek tizenhét éves lüktető vér JOSEF HANZLÍK
