Irodalmi Szemle, 1985

1985/3 - FIGYELŐ - Cselényi László: Radar

Összes Műveinek három vaskos kötete az ugyancsak szimptomatikus Bibliotheca Classica sorozatban egyként bizonyítják tételünket. De ezúttal mintha nem elsősorban a „klaszikus” görögség lenne az érdeklődés elsőrendű tárgya, hanem a „barbár” görögség: Mükéné, Kréta, az európai kontinens hajnala. Ezt látszik igazolni Antonín Bartonék monográfiája is, mely csehül jelent meg Zlaté Mykény címmel.

„A pusztító tüzek és destrukciók, melyek eltörölték Mükénét, Püloszt s más mükénéi centrumokat, lezártak — több mint háromezer évvel ezelőtt — egy történelmi korszakot. Vízválasztót jelentettek, s emögött maradt a mükénéi akhájok immár csak a kései nemzedékek emlékezetében élő világa. Előbb maguknak az emléke- zőknek, aztán az elbeszélők és énekmondók Homéroszban kicsúcsosodó hosszú sorának, s végül a szó és a kéz legkülönbözőbb művészeinek emlékezetében, s nemcsak Görögországban, hanem az egész világon. S az ő elbeszélői és képzőművészeti alkotásaikban máig élik a rég letűnt mükénéi világ alakjai — Agamemnon, Elektra, Odüsszeusz, Pénelopé, Iaszón, Thészeusz és mások — második, halhatatlan életüket” — írja Bartonék professzor, a brnói egyetem tudós tanára.

Mükéné? Természetes, hogy az egyre gazdagodó tudomány eredményei nyomán korunk emberét mind jobban izgatják az eleddig ismeretlen világok, s egyre szom- jasabban kíván bepillantani a múltnak ama mélységes kútjába, melyről Thomas Mann beszél a József és testvérei első fejezetében.

„Már a régi görögök is (...)” — idézzük Karinthy szállóigévé vált mondatát, de hol vagyunk már a hajdani görögöktől! Kitűnt, hogy az alig kétezer-ötszász esztendős Hellász világa már-már kortárs világ, ha az ősember vagy akárcsak a régi civilizációk múltját kutatjuk. Egyiptom, Mezopotámia, Kína, India évezredeinek mind sötétebb mélyeibe pillanthatunk be a modern régészet korszakalkotó fölfedezései nyomán, s az ún. lineáris B fölfedezése óta azt is tudjuk már, hogy Európa civilizációjának a kezdetei is legalább egy évezreddel (ha nem többel) teendők előbbre, mint ahogy azt akárcsak ötven esztendővel ezelőtt is gondolni mertük.

E régmúltunk iránti megélénkült érdeklődésnek a jele Bartonék professzor kiváló munkája ugyanúgy, mint az egyre szaporodó régészeti-mitológiai könyvek

száma. Hogy csak az adott témáról szóljunk, mostanában jelent meg Chadwick- nak A lineáris B fölfedezése című tanulmánya s A mtnoszi Kréta című kötet, s ugyancsak az elmúlt hónapok terméke a szlovák könyvpiacon Helmut Uhlig kiválómonográfiája a sumérokról.

E jelentős régészeti kiadványok sorába, tartozik az Arany Mükéné is, Antonín Bartonék könyve, amely előbb a Forrásokat fogja vallatóra az ógörög mítoszoktól a régészeti leleteken át a hajdani följegyzésekig és korabeli írásokig, aztán a mükénébeli Életről ad gazdag és eleven körképet (államigazgatás, mezőgazdaság,, ipar, kereskedelem, háború, vallás, mindennapi élet), végül pedig a Történelmet vázolja föl a legfrissebb leletek fényében..

Mindezt egyetlen mondatban úgy is megfogalmazhatjuk, hogy

A TÖRTÉNELEM KÜSZÖBÉN,

amint egy további kiadvány, a Kossuth Kiadó Universum Könyvtár sorozatában megjelent, Kőszegi Frigyes tollából származó kötet címe is jelzi.

Igaz, Kőszegi nem a görögökről ír, hanem:

„Könyvünk mindenekelőtt Észak és Dél' kapcsolatainak a rendelkezésre álló adatok szerinti lehetséges formáit vizsgálja,, ugyanakkor választ keres a kapcsolatok belső tartalmára vonatkozó kérdésekre is.

— írja a szerző a bevezetőben, s így folytatja: Nem tagadhatjuk, hogy Görögország mükénéi civilizációja, Itália etruszkot megelőző kultúrája, Kisázsia termelékeny ipara, mezőgazdasága óriási mértékben hatott a Balkán-hegységtől, illetve az Alpoktól északra elterülő régiók fejlődésére.”S még egy fontos (a legfontosabb) megjegyzése:

„Ugyanakkor azt is vegyük figyelembe,, hogy e kapcsolat nem lehetett egyoldalú, valamilyen kölcsönösséget mindenképpen fel kell tételeznünk (kiemelés tőlem — Cs. L.).

Tegyük hozzá tüstént, hogy a kor, amelyről szó van (a történelem küszöbén),, az időszámításunk előtti második évezred közepe-vége, nevezetesen a homéroszi eposzok, a mükénéi kultúra (!) virágzása s Trója elestének kora.

Kőszegi a tengeri népek csatájának ismert tényéből indul ki, s arra a következtetésre jut, hogy e népek között, melyek végül is megbuktatták a mükénéi civilizá-