Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - FIGYELŐ - Cselényi László: Radar
ciőt, nemcsak tengeri népek voltak, hanem „északiak” is, nevezetesen a Duna- vidék s a Kárpát-medence népei. E hipotézisből kiindulva jut el logikus úton a kor, az i. e. második évezred duna- völgyi—kárpát-medencei népeinek vizsgálatáig. Vagyis a lehetséges legmélyebb rétegig szűkebb pátriánk őstörténetében. Európa a történelem hajnalán; A trójai háború; A „barbár” Észak; A harcosok világa; Két világ mezsgyéjén; Héraklész unokái visszatérnek; A Hellészpontosz európai oldalán; Az italicusok és türrének földjén; Művészek és varázslók; Illírek vagy pannónok?; Az urnamezősök végnapjai; A vaskor nyitánya — ime a gazdag kötet témáinak jegyzéke. Bennüket természetszerűen, mint már említettük, elsősorban a ml tájaink őstörténete érdekel. Kőszegi e téren nemcsak bőséges tájékoztatást nyújt az eddig ismert tényekről, hanem számos új (saját vagy idegen) fölfedezés eredményét is közzéteszi. így példának okáért Itália és a Duna- vidék kapcsolatairól, a dunántúli urnamezős kultúra és szomszédai viszonyáról s kiváltképp az Illírek vagy pannónok? bonyolult kérdéskomplexumának köréből, bebizonyítva, hogy helyesebb pannonokról beszélni a mai Dunántúl egykori népeinek esetében, mint általában illíreknek venni valamennyi őslakót. S még olyan meghökkentő hipotézist is megkockáztat, miszerint kimmerek (legalábbis a mi tájainkon] egyáltalán nem is léteztek, kimmerek helyett helyénvalóbb preszkíta népekről beszélni. Amiből is világos, hogy nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is rendkívül gazdag anyagot kap az olvasó, aki veszi a fáradságot s átrágja magát a sokszor nehézkesnek-száraznak tűnő régészeti terminusokon, s képes megtalálni Kőszegi Frigyes könyvének a lényegét: Közép-Kelet-Európa három és fél évezreddel ezelőtti világának a megidézését. Mert a szerzőnek sikerült érzékeltetnie „azt a hallatlan gazdagságot, amely nem csupán a Földközi-tenger térségének, hanem a Kárpát-medence korabeli régészeti kultúráinak emlékanyagát jellemzi, s a leletek sokasága világosan bebizonyította, hogy gazdasági és társadalmi szinten egyaránt felvirágzó időkről van szó a mérsékelt égövi Európában szinte mindenütt”. S ha azt mondottuk, hogy a görögök iránti érdeklődés egyre inkább a klasszikus Hellász előtti korokra tolódik hátra, ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy ez az érdeklődés egyben a klasszikus Hellász mögötti világokat is egyre inkább igyekszik fölfedezni. S nemcsak a már szintén klasszikus-hagyományos óegyiptomi vagy mezopotámiai-perzsa térségeket, hanem a hérodotoszi é.zakót, északkeletet is, a Kaukázust. E sorok írója maga is a történelem hajnalának nyomában indult el a múlt nyáron, húszesztendei szünet után másodszor, a Kaukázuson túli világ (Grúzia, Arménia, Azerbajdzsán) megszemlélésére, s ugyanez a szenvedély vezette nyilván a magyar rádió riporterét, Boros Jánost is, amidőn megírta A KAUKÁZUS — A NÉPEK HEGYE című kitűnő művelődéstörténeti kötetét. Kissé megkésve került a kezembe Boros János 1980-ban kiadott könyve (az úti előkészületek sodrában, természetesen). A tavalyi könyvárleszállítási héten már féláron adták, magam is így jutottam hozzá, s gyanítom, hogy csak azért került erre sor, mert az eredeti ára túl borsosnak bizonyult, s elriasztott sok érdeklődőt a különben kitűnő és hasznos publikációtól. A másik, s alighanem fontosabb oka a körülötte kialakult csöndnek pedig az lehet, hogy a legtöbb olvasó alig is sejtheti, mit talál ebben az útikönyvben. Lássuk hát, mit talál? Utazások a Kaukázusba (a görög mítoszoktól — aranygyapjú, Prométheusz — Juliánus barát utazásán át napjainkig); Látogatás a kőkorban; Ázsia vagy Európa; Kaukázusi kultúrák; Bölcső vagy nem bölcső?; Az ókori szomszédság (Urartu, örmények, irániak, kimmerek, szkíták, mé- dek, perzsák, görögök); A kaukázusi népek; Egy kis hittan; Az ősmagyarok és a Kaukázus; Kaukázusi eposz; A grúz állam kialakulása; Tatár-mongolok; A menedékhely új lakói; Középkori körkép; Az Elbrusz meghódítása; Napjainkban; És a jövő? E puszta és hiányos címlista is érzékelteti nyilván, milyen gazdag s jórészt ismeretlen világ tárul e könyv lapjairól az ámuló olvasó elé. Figyeljük csak! „Harmatta elméletének lényege az — idézi a szerző Komoróczy Gézát, a kiváló asszirológus professzort a Kaukázus népeinek nyelvrokonságával kapcsolatban —, hogy az indoeurópai őshaza belevész az is
