Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - KRITIKA - Dusza István: Egy modern clown naplója
EGY MODERN CLOWN NAPLÓJA Zs. Nagy Lajos: Rendetlen napló Dusza István 7.s. Nagy Lajos költő mer másképpen is megszólalni, mint ahogy azt tájainkon egy poétától elvárják. Nem arra gondolok, hogy prózát, nemes anyagú publicisztikát Ír, !i"nem arra a komikumra, amely alkotásaiból — legyenek azok versek, glosszák, tárcák, naplójegyzetek, novellák — sugárzik. Szándékosan használom ezt a fennköltséggel teli szót mert az ő komikuma leginkább egy láthatatlan sugárzáshoz hasonlítható. Hatása legtöbbször közvetlenül felismerhetetlen, hiszen nevetés helyett gondolkodásra ingerel, s ha nevetünk, akkor is keserédes ízek gyűlnek a szánkba; a felismerés, a rádöbbenés fagyasztja arcunkra a mosolyt. Mégis magasabbrendű komikum ez, bár lényegét egyetlen szóval szinte lehetetlen kifejezni. A társadalommal szembeni irónia egyben önirónia is, a he!\ ieikomikum szinte észrevétlenül lesz szatírává, és a szójáték humorában a történőién groteszk fintorát is felismerjük. A verseiben felismerhető és kimutatható komikus összetettsége olykor sok kritikusát, ér) .kelőjét félrevezeti. Egyes kritikusainak hagyományos értékrendjében a líránkban lr ^először általa kipróbált „könnyed” groteszk szójátékok, hasonlatok, képek és meta- í rák felszínes megállapításokra ragadtatják értékelőit. Pedig Zalabai Zsigmond 1974- en, A vers túloldalán című kötetében olvasható kritikájában (Színe és fonákja — avagy a megismerés költészete] felvázolta azokat a jegyeket, melyeknek vizsgálata nélkül aligha születhet adekvát elemzése Zs. Nagy alkotói világának. Ezt megelőzően pedig Tőzsér Árpád A lírai vallomás hogyanja Zs. Nagy Lajos költészetében (Irodalmi Szemle 1968/10.) című tanulmányában állapítja meg először a költőre mára már legjellemzőbb alkotói módszer első jegyeit: „Zs. Nagy Lajos versében (verseiben) nem a rezígnáció (világnézeti pesszimizmus], hanem az életlehetőségek megteremtésével kísérletező ember aktivitása (optimizmusa] válik esztétikummá. Ez az aktivitás valósul meg groteszkjeinek ellentmondásos anyagában (...) Ojabb verseiben azonban a kép ismét jelentős szerephez jut. A groteszk nem tűr külön létet, a groteszk azonosulás a valósággal, s az azonosulás: kép. Itt az irónia már önirónia is, a valóságlátás önlátás is, s ezzel a »lírai objektivitásnak« új távlatai nyílnak a költő fejlődésében.” Zalabai az említett kritikájában, amelyet az Üzenet a . barlangból című kötetről írt, így vélekedik: „A groteszket a megismerés eszközeként alkalmazó költészetével Zs. Nagy Lajos egy sajátosnak és egyedinek tekinthető hangot szólaltatott meg.” Ezek az „új távlatok”,
