Irodalmi Szemle, 1985

1985/10 - KRITIKA - Dusza István: Egy modern clown naplója

ez a „sajátosnak és egyedinek tekinthető hang” az 1981-ben megjelent Cudar elégia című, válogatott és űj versekeťkozreadó kötetében a maguk teljességében láthatók, illetve érzékelhetők. Ennek ellenére mind a mai napig nem született meg ennek a költészetnek a mélyreható elemzése, ami egyben tisztázná mindazokat a félreértéseket, amelyek az utóbbi időben ezt a költészetet némelyek részéről kísérik.

Nem véletlen az sem, hogy ez a költészetmodell mások számára is vonzó lett. Természetesen sajátos és eredeti módon jelenik meg a komikum Bettes István első kötetében IBohócok áldozása), ami aztán a nemrég megjelent Két bukjenc között című kötetében teljesedett ki. Nem lehet véletlen az sem, hogy Tőzsér Árpád Adalékok a Nyolcadik színhez című kötetében „megszületett” Mittel űr, akinek személyén keresztül a költő ironikusan szemléli, groteszknek látja az objektív világot...

Tévedés ne essék, nem Zs. Nagy Lajos válogatott verseiről akarok kritikát írni. Mindannak megértéséhez, amit a most megjelent Rendetlen napló című könyvéről kívánok elmondani, elengedhetetlen annak a megkeresése, ami ezt a különösségében érdekes kötetet megelőzte. Ugyanaz az ember írta, aki lírájában és első prózagyűjteményében (Emberke, küzdj!), bizonyítottan mára már szinte elválaszthatatlanul kötődik a groteszkhez. Ahhoz a kifejezési módhoz, amelynek a magyar irodalomban éppen Örkény István hatvanas és hetvenes évekbeli munkálkodása nyomán igencsak nagy becse lett. A mindennapi lét és a mindennapi tudat (a „mindennapi” jelzővel a lét és a tudat fogalmát próbálom meg leszűkíteni az egyénre) viszonyrendszerében a szabadság és a korlátozottság ellentmondásossága ugyanúgy megjelenik, mint — a maga történelmiségében — a társadalmi lét és a társadalmi tudat kapcsolatában. Életünk, mindennapjaink ugyanúgy helyszínei az egyidejű szabadságnak és korlátozottságnak, mint a történelem objektív folyamata. A marxista filozófia egyik elementáris tétel szerint egy adott korban az egyén részese a történelemnek, s bár olykor öntudatlanul, mégis részt vesz formálásában. Ugyanakkor a mindennapi lét éppen a huszadik században távolodott el leginkább a mindennapi tudattól; ez a megállapítás nemcsak a formális logika szabályai szerint feltételezi azt, hogy a társadalmi lét és tudat is hasonlóképpen távolodott el egymástól, hanem ezt igazolja a tapasztalás is. Nem véletlen tehát, hogy egy író, egy költő úgy érzi, hogy mindennek a megragadásához a legadekvátabb módozatokat az irónia, a szatíra és a groteszk kínálja. Leginkább akkor kerül erre sor, ha az embernek már nem kínálkozik más lehetősége arra, hogy a lét és tudat szülte történelmi ellentmondások szorításában megőrizze önmagát. A kiszolgáltatottság érzésének ellenében születik meg az irónia, a szatíra, amely így az egyént a passzív rezignáció irányából az aktív viszony elfoglalása felé viszi.

Zs. Nagy Lajos Rendetlen napijának írásai egyértelműen a Karinthy Frigyes és Örkény István nevével fémjelzett irodalmi értékű humorral és magasabb rendű komikummal rokoníthatók, ám formájukkal, kötetbeli elrendezésükkel, személyes hangvételükkel és vallomásos jellegükkel különböznek is ezektől. A csehszlovákiai magyar irodalomban Duba Gyula műveli a humornak, a szatírának Karinthy Frigyes írásaival rokonítható válfaját. A társadalmi lét és tudat ellentmondásossága Duba szatíráiban a leleplezés szándékával jelenik meg. Olykor az ésszerűtlenség is csak látszat, s az alkotó viszonyulásának egyértelműségét húzza alá, túlzásai ellenére sem hagy kétséget olvasójában afelől, hogy az író milyen jobbító álláspontot foglal el. Ugyanakkor Duba szatirikus prózájára jellemző, hogy benne éppen társadalmi töltete révén gyakran olyan jelenségekre figyel, amelyek szükségszerű megszűnése és megszüntetése után az írások elveszítik tartalmi értéküket.

Zs. Nagy Lajos Rendetlen napló ja olyan írásokat tartalmaz, amelyek legtöbbje egzisztenciális kényszer szorításában született. Kevés kivétellel a kulturális sajtó hasábjain jelentek meg. Ennek ellenére néhány darabtól eltekintve besorolhatók a vallomásos próza napjainkban egyre népszerűbb műfajába. Ezt nemcsak a komikum műfaji fegyelme alól bizonyos mértékű önfelmentést is adó köteteim teszi lehetővé, hanem az írások közvetlen hangneme, az önironikus kitárulkozás, a megélt élethelyzetek is. Ugyanakkor különlegességet is jelentő sajátosságát a könyv megszerkesztésének módja adja. Jól felismerhető, hogy néhány, a szó hagyományos értelmében is naplójegyzetnek számító darab mellett az írások nagyobbrészt különböző műfajúak — jegyzetek, tárcák, tárcanovellák, miniesszék, egypercesek. Mindez persze nem zárja ki, hogy egy „rendetlen” napló keretében helyet kapjanak. Sőt a tudatos szerkesztésnél a szerző ügyelt arra,