Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - Rácz Olivér: A Piccadillyn
A PICCADILLYN Rácz Olivér A varieté műsora valóban jó volt, szórakoztató, ötletes, színes, pergő. A férfi elégedetten sodródott a Piccadilly felé a varietéből kitőduló emberek áradatával. Rosszabbul is eltölthette volna ezt az ajándékba kapott estét. (Az aznapra tervezett díszvacsorát, egy bocsánatkérő levél kíséretében, másnapra halasztották, szervezési okokból. Némelyek azt rebesgették, biztonsági okokból: valakik állítólag merényletet terveztek valakik ellen. De nem ez volt az igazság: a díszvacsora házigazdájának a zavargások miatt sürgősen a bányavidékre kellett utaznia; várható sztrájkokat emlegettek. Mindenki tudta.) Mindegy — a szabad este kellemesen telt el; többet ért egy díszvacsoránál. Gondtalanul lépkedett a körülötte nyüzs- gő emberek között, élvezte a későéjszakai óra forgatagát, halkan fütyörészni kezdte a varieté műsorának egyik fülbemászó dallamát. Határozottan kellemes este volt. Ekkor valaki alig érezhetően megérintette a vállát. Meglepetten fordult hátra. Középkorú, jól öltözött úriemeber mosolygott rá, nagyon szívélyesen és barátságosan. — Bocsánat, uram, elejtette a kulcsait. A hang rokonszenves volt, kulturált: egy kulturált, jól nevelt angol úr kulturált, jól nevelt hangja. Etoni vagy oxfordi kiejtés. (Ebben nem volt egészen biztosr nem tudott olyan jól angolul, hogy felismerje a kiváltságosán előkelő angol colle- ge-ok kiváltságosán előkelő hangárnyalatait.) Mindenesetre csodálkozva pillantott az úriember feléje nyújtott tenyerére: kis kulcscsomó hevert rajta, ízléses, kecses kis kabalatigrist ábrázoló fityegőre erősítve. — Bizonyára a kocsija kulcsai — mondta a férfi zavartan, és önkéntelenül megtapogatta a zsebét, noha a mozdulat merőben fölösleges volt: a szállodai szobájának kulcsát távozáskor leadta, az otthoni kulcsait a bőröndjébe zárta. — Köszönöm — mondta még egyszer —, de nem az én kulcsaim. — Ű — mondta az úriember csalódottan. — Azt hittem, ön ejtette el... Az ön cipője sarka mellett csörrent a járdán . . . Most igazán nem tudom, mit tegyek... A magasba emelte a kis kulcscsomót,, fürkészőn a mellette elhaladó emberek arcába pillantott. Időnként megrázogatta
