Irodalmi Szemle, 1985
1985/9 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Tallózás a debreceni Sarló-gyűjteményben
TALLOZAS A DEBRECENI SARLÓ-GYŰJTEMÉNYBEN Turczel Lajos A debreceni Sarló-gyűjtemény — mely 1980 óta a Déri Múzeum fiókintézményében, a Debreceni Irodalmi Múzeumban van elhelyezve — 1976-ban alapozódott meg azzal az anyaggal, amelyet egy Debrecenben élő egykori sarlóstól, dr. Boross Zoltántól szereztek meg. A gyűjtemény végső sorsát az 1978-ban rendezett nagy sikerű Sarló-kiállítás határozta meg: a Déri Múzeum vezetősége dr. Dankó Imrével az élen magára vállalta a gyűj- lemény folyamatos gyarapítását, s ennek intézésével dr. Borosst bízták meg. Az ő lelkes gyűjtőmunkáját és anyagrendezését a Déri Múzeum és az Irodalmi Múzeum mai vezetői, dr. Gazda László és dr. Keresztesné Várhelyi Ilona is hathatósan támogatják, és tervbe veitek, hogy a körülmények kedvező alakulása esetén a Sarló-gyűjtemény kikülönített egységként visszakerül a Déri Múzeumba. A még mindig gyarapodó gyűjtemény jelenlegi írásos anyagát 78 doboz foglalja magába. Ezek egy részét az idei nyári debreceni tartózkodásom idején átnéztem, és örömmel győződtem meg arról, hogy az összegyűlt írásos és egyéb anyagok rendkívül gazdag forrásként szolgálnak a Sarló-mozgalom kutatói számára. A sarlós irodalom Balogh Edgár, Kovács Endre, jócsik Lajos és más egykori sarlósok, valamint az új kutatók buzgalmából már eddig is szépen kiterebélyesedett, de most az egy helyre összpontosított és szinte már teljessé bővült anyag a szintézis megteremtését is lehetővé teszi. Ha fiatalabb és munkabíróbb lennék, talán magam is nekigyürkőznék ennek a szép feladatnak, noha úgy érzem, hogy a sarlós nemzedéket követő és a mozgalom fináléját még közvetlenül szemlélni és csodálni tudó nemzedék elfogult tagjaként nem lennék erre alkalmas. Az összefoglaló nagy Sarló-monográfiát véleményem szerint egy olyan fiatal kutató írhatja meg, akinek az objektivitását a kellő időtávlat biztosítani tudja. Én az eddigi sarlós irodalomnak tevékeny részese vagyok, de most Debrecenben nem annyira tettrekész kutatóként nyitogattam az anyagtároló dobozokat, hanem elsősorban az elém táruló ismert és új anyagok spontán élvezőjeként, és kisebb részben a Két kor mezsgyéjénben és néhány tanulmányomban kialakított Sarló-kép utólagos ellenőrzője- ként. Böngészgetés közben egymásnak ellentmondó érzések uraltak: jólesően éreztem, hogy a hatvanas években megrajzolt Sarló-képem tárgyilagos volt, de most a gazdag anyagba való belemerülés fokozta a mozgalom iránti régi rajongásomat s nosztalgiámat. Sok meglepetésben volt részem, s találkoztam olyan dokumentummal is, amely egy fontos fejlődési szakasz, a munkásmozgalomhoz való csatlakozás előzményeinek vonatkozásában módosítja a mozgalom eddig ismert fejlődési görbéjét. Az alábbiakban néhány érdekes tallózási élményemről számolok be: Meghatottan nézegettem és olvasgattam a mozgalom első, útnak indító dokumentumát: a prágai Szent György Kör kézzel írott és négy személy által aláírt Alapító levelét, melynek szövege a következő: .Alapító levél: — I. A Szent György Kör a Mezinárodní Sdružení Vysokoškolských Skautű magyar cserkészeinek zárt köre. Tagjai csak prágai magyar főiskolai hallgatók lehetnek, ha felvételüket a körben senki sem kifogásolja. A kör székhelye Prága. A pecsét kör alakú, középen a cserkészliliom, szélén a fölirat: M. S. V. S. Szent György Kör Prága. — II. A Szent György Kör az önálló életre serdült magyar fiúk testi-lelki tökéletesedését akarja előmozdítani ős a jobbratörekvés termelte erőket a társadalomba kapcsolja be, hogy ott jó munkát végezzenek. — III. A kör vezetője olyan cserkész,
