Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Tallózás a debreceni Sarló-gyűjteményben

aki legalább egy évig már vezető volt csekészcsapatban és akit erre a megbízatásra a kör méltónak tekint. A kör vezetőjének joga van ellenőrizni a tagok cserkészéletét.

— IV. A kör tagjainak kötelessége: 1. szigorú önnevelés, 2. társadalmi működés a cserkészmozgalom érdekében, 3. a szlovenszkói magyar cserkészet támogatása, a szlovenszkói magyar ifjúságot érintő kultúrmozgalmak pártfogolása, 4. gyakorlati cserkészélet, munka valamelyik cserkészcsapatban. — Jó munkát! — Prága, 1925. III. 7. — Marcell Zoltán, pozsonyi Kiskárpátok cs. cs.; Kessler Edgár, pozsonyi Kiskárpátok cserkészcsapat; Hizsnyai Béla, rimaszombati cserkészcsapat; Hirisztinusz Dezső, pozsonyi Kiskárpátok cs. cs.”

Az Alapító levelet egy prágai cseh főiskolás cserkészszervezettel alkalmilag együttműködve, annak mintegy magyar tagozataként fogalmazták meg és írták alá, s Horváth Ferenc szerint a Szent György Kör tagjai az első regösvándorláson a cseh csapat által kiadott igazolványokkal vettek részt. Két évvel később a bratislavai magyar főiskolás cserkészek is kiállították a prágaihoz hasonlóan megfogalmazott Alapító levelű két, melyet tizenhatan írtak alá: Csáder Mihály, Aich Nándor, Terebessy János, Décsy Aladár, Scheffer György, Brogyányi Kálmán, Limbacher Zsuzsa, Szalatnai Rezső, Lángh Jenő, Csáder László, Molnár Jenő, Gálffy Zoltán, Jeszenszky István, Décsy Béla, Limbacher Rezső, Galambos Ferenc.

Az Alapító levélnél is nagyobb meglepetést okozott számomra az, hogy az 1931-es nyári szociográfiai vándorlások naplóinak többsége is megvan a gyűjteményben. Konkrétan a következő naplók találhatók ott: 1. A csallóközi vándorlócsoport naplója, melyet a csoportvezető Pomozi Gyula írt a 16 községben (Püspöki, Csákány, Felsőjányok, .Nagymagyar, Somorja, Csölösztő stb.) folytatott vándorlásról. 2. A bodrogközi csoport naplója, melyet a három résztvevő (Kardos Ferenc, Mészáros Ferenc, Drien Károly) közül a csoportvezető Kardos írt. A meglátogatott községek (Nagy- és Kiskapos, Csi- cser, Vaján stb.) egy részének neve olvashatatlanul van írva. 3. A garamvölgyi csoportban — mely Párkányt, Kéméndet, Csatát, Zselizt, Nagysallót, Lévát, Bánót, Szántót, Garamkövesdet látogatta meg — Morvay Gyula, Lőrincz Gyula és Prohászka István vettek részt, s az egykori napló Morvay gépiratos másolatában olvasható. 4. A gömöri csoport résztvevői Ferencz László (vezető), Porzsolt László, Schinögner László és Száraz József ifjúmunkás voltak. A napló húsznál több község (Fülekpüspöki, Ragyolc, Csomatelke, Ajnácskő, Öbást, Dobfenék, Péterfala, Szilice stb.) meglátogatásáról tudósít.

5. Az ipolyvölgyi csoport vezetője és naplóírója Forgách Béla volt, és a vándorlás többek ■között Vámosladányra, Hontfüzesgyarmatra, Alsófegyvernekre, Ipolyszakállosra, Ipoly- balogra terjedt ki. 6. A Vág- és Nyitra-völgyében vándorló csoport 20 községben (Vág- iarkasd, Negyed, Zsigárd, Deáki, Taksony, Gerencsér, Csitár, Kolony, Vicsápapáti, Eger- szeg, Nagycétény stb.) járt, és a vezető és naplőíró Szántó Jenő volt. 7. A tiszaháti csoportot Balázs András, a 8. vihorláti csoportot pedig Jócsik Lajos vezette, s ezekben szlovák és ukrán résztvevő is volt.

A fenti vándorlási naplók Jócsik Lajos hagyatékából kerültek elő, és korábban a sarlósok többsége nem tudott a hollétükről, pedig azt már abból is sejteni lehetett, hogy Jócsik az 1939-ben megjelent Iskola a magyarságra című könyvében rövid részleteket közölt belőlük. Egyébként valószínűleg azért hallgatott róluk, mert szándékában volt a feldolgozásuk. A harmincas évek második felében, amikor a magyarországi szociográfiai irodalom olyan nagyszerűen kibontakozott, a visszaemlékező Jócsik (a regösvándor- lások és szociográfiai vándorlások egykori főszervezője) sajnálkozva írt arról, hogy ■ők nem gondoltak a vándorlások irodalmi feldolgozására: „Nem érdekelt bennünket a szociográfia önmagáért, hanem a magunk fejlődéséért... Magunkat akartuk meggyőzni, a saját lelkiismereti és szemléleti kételyeinket eldönteni. Ehhez kerestünk tényeket és igazolást a szociográfiában ... A szociográfiai munka vándorlási formája nem is volt másra alkalmas, mint hogy a vándorok impressziókkal és ismeretekkel ■valamiféle reálisabb kisebbségszemléletet szerezzenek... Az átutazó forma nem ad időt és alkalmat, hogy a falu mélyebb és komplikáltabb jelenségeit a vándor megfigyelhesse ... A vándorlási naplók valóban futtában szerzett adatok, impressziók gyors, kusza rögzítései voltak, de azért a meglátogatott községek vázlatos szociális, politikai, néprajzi képe kialakult belőlük, és az összegyűlt anyagból az akkori kisebbségi magyar falu általános képét is fel lehetett vázolni.”

Az a dokumentum, amely a munkásmozgalomhoz való csatlakozás eszméjének kiala