Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - FÓRUM - Mayer Judit: Nyelvhasználati gondjainkról

tásokkal. A szlovákban használnak ilyen gyűjtőfogalmakat: jelenia zver, srnčia zver. A magyarban csak szarvasról, őzről szoktunk beszélni, ezeket nevezhetjük esetleg közös néven rőtvadnak vagy agancsosoknak — nem szarvasvadnak! —, továbbá nem magasvadnak, mivel az a szlovák vysoká zver tükörfordítása —, meg van aztán apróvad és szárnyas vad — természetesen nem tollas vad, a szlovák pernatá zver mintájára. Aminthogy a čierna zver sem jeketevad, hanem sertevad vagy egyszerűen vaddisznó.

Az a magyar nagymama, aki a vejére hivatkozva azt állította, hogy kisunokája olyan, mint az élő ezüst, szintén szó szerint fordította le, amit a veje szlovákul helyesen mondott. Nem tudta ugyanis, hogy a szlovák živé striebro jelzős szókapcsolat a higanynak egy kissé régies, de az adott vonatkozásban általánosan használt elnevezése, amelynek a magyar nyelvben megvan a pontos megfelelője: eleven ezüst. Az örökké izgő- mozgó gyerekre tehát mondhatjuk, hogy olyan, mint az eleven ezüst vagy olyan, mint a higany vagy akár a kéneső, csak azt nem mondhatjuk, hogy olyan, mint az élő ezüst, mivel ez a hasonlat voltaképp teljesen értelmetlen. Elő és eleven szavunk rokon értelmű szavak, de azért nem minden esetben felcserélhetők.

Térjünk rá most azokra az idegenszerű kifejezésmódokra, melyeket sajnos úgyszólván naponta hallunk, noha nyelvművelőink nagyon sokszor felhívták már rájuk a figyelmet.

Egy ismerősöm megjegyezte, nagy kár, hogy a zöldségpiacot áthelyezték a Zupka térről, mert így sincs ugyan messze, de neki kéztől van. Aki nem tud szlovákul, valójában nem is érti meg, mit jelent ez a bizonyos kéztől van. Je to od ruky — szlovákul ez egyértelműen helyes, a je to pri ruke — ’kéznél van’, 'közel van', 'utamba esik', 'útba esik' — ellenkezője. Ámde abból, hogy a pri ruke kifejezésnek bizonyos esetekben megfelelhet a magyarban a szó szerinti ’kéznél van', még egyáltalán nem következik, hogy az od ruky formát is szó szerint átvehetjük, mondván: kéztől van, ahelyett, hogy a magyar szemléletnek megfelelően azt mondanánk: félreesik, nem esik az utamba, nem esik útba.

Aztán egy gyűlés került szóba, s elmondták nekem, hogy az egyik felszólalót megkérdezték — nyilván zavaros mondókája után —, hogy ő tulajdonképpen kiért van. Egy kicsit gondolkodnom kellett, hogy rájöjjek: magyarul az illetőtől azt kellett volna kérdezni, hogy voltaképpen kinek a pártján van, ki mellett szólt. Szlovákul persze így kérdezik: vy ste vlastne za koho, no és ebből lett a kiért van. A szlovák za prepozíciónak valóban van -ért, miatt, végett jelentése is (za vlasť — a hazáért, za národ — a nemzetért stb.), de van persze sok egyéb jelentése is. Ha egy indítványról szavaztatunk, magyarul azt kérdezzük a jelenlevőktől: ki van mellette?, ki van ellene? Szlovákul ez így hangzik: kto je za?, kto je proti? Az ilyen kifejezést: som tu za redakciu — szintén nem lehet magyarra így tolmácsolni: a szerkesztőségért vagyok itt, ez a szlovák mondat helyesen ezt jelenti: a szerkesztőség képviseletében vagyok itt. Vagy például: hovorím aj za svojich spolupracovníkov — ez sem azt jelenti, hogy a munkatársaimért is beszélek, hanem azt, hogy helyettük, az ő nevükben is beszélek. Egy levelet sem a főszerkesztőért írunk alá, ha megbízott a helyettesítésével, hanem a főszerkesztő helyett, pedig a szlovák forma ebben az esetben is: za šéfredaktora.

Egy ismerősömet kerestem a munkahelyén.

— Takács kartárs után jött? — érdeklődött udvariasan az illető munkatársa. — Ebédre ment, tessék megvárni.

Amikor én erre azt válaszoltam, hogy Takács kartárs tudtommal nem ment előttem az utcán, sem a folyosón, tájékoztatóm egy kicsit értetlenül nézett rám. Még jobban csodálkozott, amikor megjegyeztem, hogy attól tartok, sokáig kell majd várnom, mert ha Takácsot meghívták, alighanem elidőzik egy kicsit. Mind a ketten magyarul beszéltünk, s ugye, mégis félreértettük egymást. Vajon miért?

Mert beszélgetőtársam ugyan magyarul beszélt, csak éppen nem gondolkodott magyarul, én pedig magyarul is gondolkodtam, nemcsak beszéltem, ezért jogosan értettem félre, amit ő közölni akart velem.

Ha a kifogásolt két mondatot lefordítjuk szlovákra, mindjárt tisztázódik a félreértés. Nézzük csak meg:

— Prišli ste za kolegom Takácsom? Išiel na obed, ráčte ho počkať.

£s hogyan hangzik ez helyesen magyarul?

így: Takács kartársat keresi? Vagy: Takács kartárshoz jött? Ebédelni ment, tessék megvárni. Ugyanis ha így mondjuk: Takács kartárs után jött — ez helyesen magyarul