Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - FÓRUM - Mayer Judit: Nyelvhasználati gondjainkról

két dolgot jelenthet: 1. mögötte haladva jött, 2. nála később érkezett valahova. De azt semmiképpen nem jelenti, hogy Takácshoz jött, Takácsot keresi. Ugyanígy helytelen például ezt mondani — pedig de sokszor halljuk! — Elmegyek az igazgató után, mert a gyerekkel valami baj van az iskolában. Az igazgató után akkor mehetek például, ha történetesen nem találtam a helyén, megmondták, hová ment, s akkor odamegyek utána. Egyébként elmegyek az igazgatóhoz, vagy felkeresem az igazgatót. Térjünk át most a másik kifogásolt kifejezésre. Miért nem helyes valakire, aki az üzemi étkezőben, a vendéglőben, a büfében vagy akár otthon a maga mindennapi, megszokott ebédjét eszi, vagyis ebédel, azt mondani, hogy ebédre ment, illetve, hogy ebéden van. Hiszen az ebéd valóban déli étkezést jelent, az Illető valóban elment stb. Csakhogy az ebéd szónak van egy másik jelentésárnyalata is: ebéddel egybekötött összejövetel, vendégül látás. Ha ezt mondjuk: ebédre ment, ebéden van, ebéden vesz részt, akkor az ebéd szó éppen ezt a másik, úgy mondhatnánk, ünnepélyesebb jelentés­árnyalatot hordozza. Ha tehát nincsen szó meghívásról, vendéglátásról, ünnepélyesebb összejövetelről, akkor bizony csak ebédelni megyünk, nem ebédre. Amikor valamilyen áruért, jegyért való sorakozásról van szó, elég gyakran hallunk magyar anyanyelvűektől is efféléket: mandarinra, banánra, citromra sorakoznak; felso­rakoztam narancsra; megkérdeztem, hogy ott mire állnak; már harmincon is álltak sor­ban helyjegyre és így tovább. Az előbb idézett mondatokban az állítmány bővítménye kétségkívül célhatározó. MI célból, mi végett sorakoznak, miért állnak sorban azok, akik sorakoznak, vagy sorban állnak? Magyarul helyesen valamiért sorakoznak vagy állnak sorban, tehát mandarinért, narancsért, banánért, helyjegyért és így tovább. Az persze igaz — benne is van minden nyelvtankönyvben —, hogy a célhatározót -ra, -re ragos névszóval is kifejezhetjük. Csak­hogy ez még nem jelenti azt, hogy bármilyen igei állítmány mellé tehetünk -ra, -re ragos névszót célhatározóként az -ért ragos névszó helyett vagy megfordítva. Lássunk erre is egy példát! Ebben a mondatban: Fáy András állatmeséket írt az emberi rossz tulajdonságok leleplezésére — a célhatározót -re ragos névszó — leleplezésére — fejezi ki. Helyette legföljebb azt mondhatnánk: leleplezése céljából, leleplezése végett, de azt már nem, hogy a rossz tulajdonságok leleplezéséért. A sorakozik valamire, áll valamire, sorban áll valamire kifejezések esetében egészen nyilvánvaló, hogy ez a helytelen -ra, -re, ragos határozó szlovák hatásra keletkezett. Szlovákul ugyanis ebben a vonatkozásban ezt mondják: stáť na niečo, tehát stáí na banány, na mandarínky és így tovább. Vannak, akik úgy vélik, hogy a szlovák na elöljáró 4. esettel — akkuzatívusszal — csak a magyar -ra, -re ragos határozónak felel meg, s így keletkeznek az ilyen hibás mondatok: Mire sorakoznak, mire állnak ott? Húsra, helyjegyre stb. A postaviť sa na niečo teljes tükörfordításával is elégszer talál­kozunk. Ez például így hangzik: Felálltam helyjegyre. Ebben az esetben már nemcsak a célhatározóval van baj, ez a mondat -ért ragos célhatározóval, tehát ebben a formában sem helyes: Felálltam helyjegyért. Helyesen azt kell mondanunk: sorakoztam, sorba álltam, beálltam a sorba, odaálltam helyjegyért. Ugyanígy sokan helytelenül használják a felállít igét is, ugyancsak a szlovák postaviť ige hatására. A postaviť igének van felállít jelentése, ez igaz, ámde sok esetben más magyar ige a helyes megfelelője. Szlovákul így mondjuk: postaviť dom, magyarul a házat felépítjük, nem felállítjuk. Szlovákul helyes ez a mondat: postavil som hrniec na Sporák, magyarul azonban nem feállítjuk a fazekat a tűzhelyre, hanem feltesszük. Teavizet is felteszünk, nem felállítunk, amint az utóbbi időben sokaktól hallhatjuk. Mikor esünk már ki innen? — hallottam valakitől a türelmetlen kérdést. Aki mondta, nem tréfából mondta, s észre se vette, hogy egy kicsit megütközve nézünk rá. Hogyan kellett volna helyesen mondania? Nyilván így: Mikor megyünk végre?, Mikor indulunk már? Esetleg: Mikor szedjük már a sátorfánkat? Mikor kotródunk végre innen? A szlo­vák vypadnúť (cseh: vypadnouti) ige eredeti jelentése valóban ’kiesik’, ’kihull’, 'ki- pottyan’, és szlovák szótáraink nem említik 'elmegy’, ’elindul’ jelentését. A cseh szótár részletesebben foglalkozik a vypadnouti igével, és közli az ’elmegy’, ’elindul' értelmét is, mint beszélt nyelvi jelentést. Ezzel szemben a magyar kiesik ige — az értelmező szótár tanúsága szerint — nagyon sok mindent jelenthet, de ’elmegy, ’elindul’, esetleg 'elkotródik', ’eltakarodik’, ’szedi a sátorfáját' stb. jelentése nincsen. A most következő tükörfordítás legújabban a munkahelyeken van terjedőben. Szlo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom