Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - FÓRUM - Bertók Imre: A magyar és a szlovák nyelv kontrasztív jelenségeinek az oktatása a középiskolában

A nyomda ismét kitett magáért, elválasztotta a kétjegyű mássalhangzót: petrez - selyem, a fokhagymát pedig foghagymának szedte (67. 1.).

Összefoglalva: a tantervi célok és a feladatok nem jelentkeznek mindig megadott formában, sokkal több esetben a szövegbe ágyazva találjuk őket, de ez semmit sem von le az értékükből. A kontrasztivitások bemutatása szükséges lenne minden olyan esetben, amikor a negatív transzfert akarjuk gyöngíteni vagy eltávolítani.

Igen súlyos tárgyi tévedést tartalmaz a tankönyv a 31. lapon, ahol ezt olvashatjuk: „Miestne, časové a príčinné vzťahy sa v maďarčine vyjadrujú príklonkami — ahelyett,, hogy „pádovými príponami a záložkami” —, ale v slovenčine ich vyjadrujeme predložkami a pádovými príponami.”

Mik a kontrasztivitások és hogyan képzeljük el ezek tankönyvi feldolgozását?

A kontrasztív nyelvi elemzés vagy röviden kontrasztivitás jelentős lingvisztikai-metodikal fogalom. A nyelvi összevetés nyelvtudományi fogalmát és az anyanyelvre való támaszkodás módszertani elvét foglalja magában. Nem más tehát, mint a tanult idegen nyelv és az anyanyelv összevetése annak megállapítása céljából, hogy hol vannak a két nyelvben hasonló, illetve eltérő nyelvi jelenségek. Ha a „kontraszt” magyar jelentése ellentét, márpedig ezt jelenti (a francia contraste szó a későkori latin contrasisto, vagyis „ellentétbe állítok vagy állok” igéből származik), akkor mindig idegen nyelv tanulása alapjában véve kontrasztív, vagyis nyelvi ellentétek (oppozíciók) végtelen sorának az elsajátítása.

A kontrasztív nyelvi elemzés elősegíti a pozitív és a negatív transzfer feltárását. A hasonló vagy párhumazos jelenségeket pozitív transzfer-, az eltérő vagy különböző nyelvi jelenségeket negatív transzfer-, azaz interferencia- (zavaró) jelenségeknek nevezzük. Az interferencia a célnyelvi normák megsértése a beidegződött anyanyelvi normák által, más szóval az anyanyelvhasználat szokásainak átvitele a célnyelvre, az idegen nyelvre — a mi esetünkben a szlovák nyelvre.

Az anyanyelvi beidegződésből, illetve az analógiából kifolyólag a magyar tanuló helytelenül használja az indoeurópai nyelvek némelyikében teljesen azonos igevonzatot: A kto ta učí slovenčinu-t a magyar diák így mondja: Kto ťa učí na slovenčinu? Doceo te linguam latinam helyett Doceo te in linguam Latinam. Ich lehre dich deutsch helyett Ich lehre dich auf deutsch. Je te fais apprendre le francais helyett Je te fais apprendre au francais. Bojím sa otca, timeo Danaos stb. — a magyar tanuló így fordítja: Bojím sa od otca, timeo a Danais stb.

Az anyanyelvet azért nem lehet kizárni az idegen nyelv oktatásából, a fordításból és a tolmácsolásból, mert:

a) hordozója bizonyos ismereteknek, amelyekhez a nyelvtanulás során más (idegen nyelvi) ismerethordozókat (hangsorokat) kapcsolunk;

b) szokásrendszer, amely a nyelvi tevékenységi formákat tartalmazza;

c) része az idegen nyelvi tantárgynak is, mint lingvisztikái rendszer;

d) része az idegen nyelvi tantárgynak, mint ismereteket átadó, mint didaktikai közvetítő rendszer.

(Szanyi Gyula: Az idegen nyelvi tantárgy struktúrája. Pedagógiai Szemle. 1970/3. 230—231. 1.)

A kontrasztivitások felosztása

Egy vagy több genetikailag vagy tipológiailag rokon, illetve nem rokon nyelv összevetése kapcsán a nyelvi rendszerek minden szintjén azonosságokat, hasonlóságokat, illetve eltéréseket, különbségeket találunk. Az ilyen rendszerű különbségeket hívjuk kontrasztoknak, a jelenség egészét kontrasztivitásnak.

Az anyanyelvi rendszerek között fennálló genetikai vagy tipológiai-szerkezeti különbségeket objektív kontrasztoknak nevezzük. Ilyen objektív kontraszt pl. a névelő megléte a magyarban, illetve hiánya a szlovákban, az elöljárószók megléte a szlovákban és hiányuk a magyarban. Az objektív kontrasztok tehát az eltérő nyelvi rendszerből természetesen adódó nyelvi, nyelvtani jelenségek.

Vannak azonban olyan nyelvi, pontosabban nyelvtani kontrasztok, amelyek csak az