Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - LÁTÓHATÁR - Vjacseszlav Szukacsov: Skorpió (elbeszélés)

TI Z.

Amikor hazaért, Skorpió éppen a havat lapátolta, figyelemre sem méltatta az anyját. Nyinka nézte, mit csinál, megkérdezte:

— Ettél, Szkorja?

Skorpió nem felelt. Nyinka felsóhajtott, és bement a házba. Belekukkantott a sültkrumplis lábasba, megértette, hogy Skorpió evett, alaposan belakott. Most meg kell várni, hogy belefáradjon a lapátolásba, és átadni neki az apjának szóló levelet. Hadd vigye el neki, az meg hadd magyarázkodjon. Nyinka egyelőre rendbeszedte magát — átöltözött, a szempilláját festegette.

Mikorra Skorpió bejött, ő már elkészült, s hízelgő mosollyal nézett a fiúra. Az szusz- szantott egyet, levetkőzött s az asztalhoz ült.

— Tejet — kérte.

Nyinka egy nagy bögrével töltött neki.

— Hová indulsz? — kérdezte szigorúan Skorpió.

Nyinkának elszorult a szíve: ez rögtön beleköt.

— Vologya bácsihoz és — Kosztya bácsihoz.

— Minek?

— Vologya bácsinak születésnapja van... Jól tudod, mi régi barátok vagyunk, együtt jártunk iskolába ... mindvégig együtt.

— Apuka is veletek járt.

— Igen, de lelépett — horkant fel Nyinka —, ne kötekedj! Mint egy skorpió, becsületszavamra. Kicsi, de úgy viselkedik, akár egy miniszter.

— Apuka nem szereti Kosztya bácsit — hajtogatta Skorpió a magáét.

— Kosztya bácsi meg apukát nem szereti.

— Ö idegen, hadd ne szeresse.

— Na hallod... Egy levél jött a te apukádnak egy... egy idegen nénitől. Itt van, elviszed neki és megkérdezed, kije akadt ott Barnaulban, aztán Kosztya bácsiról fogsz beszélni.

— Honnan tudod? — komorodott el Skorpió.

— Mit?

— Hogy nőtől jött. Olvastad?

— Képzeld el, nem. De látom az írásról.

— Add ide.

Nyinka átadta fiának a levelet. Az megforgatta, megszívta az orrát.

— Ezen semmit se látni — mondta.

— Majd az apukád megmondja. Én megyek. Ne felejtsd el bezárni az ajtót.

Nyinka kilépett az ajtón, és megkönnyebbülten felsóhajtott.

IV.

Amikor a fia belépett, Szerjoga Bezrukov a díványon hevert és újságot olvasott. Alighogy hazaért a munkából, éppen csak megmelegedett, evett, és most pihent. Az anyja a konyhában mosogatott.

Skorpió bement, szó nélkül levetkőzött, bundácskáját a direkt az ő kedvéért alacsonyan bevert szögre akasztotta, s a konyhába vette az irányt, mintha észre sem venné az apját.

— Megérkeztél, professzor? — mosolygott rá a nagyanyja. — Kérsz enni?

— Már ettem — foglalt helyet Skorpió a hokedlin.

— No, fogságban voltál?

— Ott.

— Nem haltatok éhen?

— Nem ... Leveled jött — emelte fel a hangját Skorpió.

— Nekem szóltál? — kelt fel a díványról Szerjoga.

A fiához lépett, megsimogatta a fejét. Skorpió összerezzent.

— Ezt nem szeretem — mondta keményen. — Tudod jól.

— Bocsánat — Szerjoga valóban bűntudatosan mosolygott.

— Leveled jött — ismételte Skorpió.

— Kitől?

— Mama azt mondja, hogy egy nénitől.