Irodalmi Szemle, 1985

1985/8 - ÉLŐ MÚLT - Varga Erzsébet: Morvay Gyula költészete

a föld és állatok bukolikus közösségét énekli. A forradalmárból pogány lett: mmac„v.o szerelmesedés. Menekülés ez vagy törvényes folyamat, ha a költő nem ismerte, nem vállalta a korszerű szociális célkitűzést, de Morvayt ez a céltisztaság már megragadta, és Morvay ezt kollektív erőtényezővé is tudta kristályosítani. Amikor tehát most elejti és elsimogatja, akkor ez menekülés. Menekülés, mert Morvay már megírta a Magamig ért a sor tiszta célú, félre nem magyarázható szociális verseit.” (Fábry: Lírikusok Szlovenszkón, i. h.)

Morvay lírája tehát ellaposodott, a költő megrekedt, nem tudott továbblépni — végül elhallgatott.

Megszólalt viszont Morvay, a prózairó, s ha nem is tökéletes, de két háború közti kisebbségi irodalmunk átlagából kiemelkedő műveket alkotott. A Falu a havasok alatt és A nagy út című regényei Magyarországon is visszhangot keltettek. A költő Morvay nevét — elsősorban társadalmi-történeti értékük révén — a Magamig ért a sor című kötet versei őrzik.

Poziiano, olaj