Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - KRITIKA - Dusza István: A modern költészet mint közhely
HmiÉšHn A MODERN KÖLTÉSZET MINT KÖZHELY (Kendi Mária: Tündelevény) Dusza István Egyre több verset Írnak, s egyre nagyobb lesz a vers hiánya. Ez nemcsak a csehszlovákiai magyar irodalom Jelen idejére Jellemző, hanem az európai líra fordításokban hozzáférhető darabjaira is. A modern versnek mintha már általános sajátosságai lennének, s ez a Jelenség abban nyilvánul meg, hogy — ezeket megtanulva — fiatal költők is „egyforma-ilyeneket” kezdenek írni. Igaz, ha egy költő fiatal, legyen modern, hiszen ez fiatalságának Joga, jellemzője, kísérője. Tapasztalható, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom legutolsó két költői rajzása (a Megközelítés antológia, a Főnix Füzetek s most az Iródia-körj nyomán napvilágot látott verseskötetek azonosságai éppen ennek a szabványosított modernségnek a jegyeit hordozzák. Természetesen ez a szabványjelleg nem szükségszerűen valamiféle alacsonyabb rendű költészet hordozója. Sőt, ideális esetben a modernség mint fogalom, mint „szabványosított” védjegy egy olyan lírát is prezentálhat, amely a formák felszínes hasonlósága ellenére öntörvényű gondolatiságot, általánosként felfogható életérzést, társadalmi érzékenységet, lelki folyamatok elvonatkoztatásait kínálja az olvasónak. Fiatal költészetünkkel szinte már együtt jár, hogy a forma, a neoavantgárd ötletekre való figyelés a versekben már anyagtalanságot szül. Az effajta eredménytelen kísérletátvételek okait abban találhatjuk, hogy a követett szabad formához fiatal lírikusaink nem mindig találtak adekvát tartalmat. Világosabbá téve az okfejtést: az egyre inkább elburjánzó modernista formákkal járó tartalmi ürességnek a nem kellőképpen mozgósított belső erőforrás az oka. Lehet, hogy ez a forrás még nem eléggé gazdag, változatos, ezért nem képes arra a megújulásra, amely a költészetnek feltétele. Az iménti gondolatok méltán sugallják azt, hogy ezek szerint fiatal költőink lírájának jellegzetessége a modern forma „jellegtelensége”. A kivételektől eltekintve (A Megközelítés költői közül Kövesdi Károly, Somos Péter, Soóky László; a Főnix Füzetekben megjelentek közül Bettes István), akik függetlenül attól, hogy egyáltalán rendelkeznek-e kötettel, éppen a kiküzdött, a belső erőforrásuk és az alkotótevékenység anyagából épített tartalommal különböznek a többiektől. Miért ez a bevezető Kendi Mária Tündelevény című verseskötetéhez, amely a Főnix Füzetek 8. darabjaként látott napvilágot? A kötet felemássága — a modernizmus felszínes formái, illetve az eredendően modern költői alapállás — késztetett rá, s ez a késztetés Kendi Mária még a kezdet kezdetén az Oj Ifjúságban közölt verseitől ered. Önvizsgálat című versében akkoriban még ekképpen gondolkodott: „én volnék az, / ki
