Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - ÉLŐ MÚLT - Varga Erzsébet: Morvay Gyula költészete
„lelkesen érdekel egy szélesablakú szép iskola” /Nincs halott vízióm], a férj, a leendő családapa, akit elsősorban személyes ügyei kötnek le: „Nem sokáig maradhatok Tar- doskedden, mert feleségemnek gyereke lesz és vendég elé megyek, mennem kell” (Nem sokáig maradhatok]. Mint látjuk, a stíluson eluralkodik a prózaiság, a költemény sokszor teljesen ellaposodik. Még egy jellegzetes példa: „Legjobb lesz, ha elmondom azt, amit nekem soha senki nem mondott el: vigyázz tested tisztaságára, mert szifilisz is van az emberekben!” (Már félretettem neked]. Ez a Morvay már nem a „zsellér szava” ... „... az új versek tartalom szerint nagyon is egységesek: a fiatal peredi tanító lírai noteszét adják. Egy ember magányos és mégis minden emberrel tiszta érzelmi közösségben élő napjainak költői évkönyve ez, csupa okos és igaz megállapítással. De esztétikai izempontből [s ez ma már isméi minden vers előtt, tehát a forradalmi és szocialista versek előtt is az első felállítandó követelmény!) hiányai vannak” — jegyzi meg a kötet verseivel kapcsolatban Szalatnai Rezső (Magyar Újság, 1935. április 19., 8.]. A Magamig ért a sor öntudatos, szocialista forradalmárra valló határozottságát, lázadó-lázító hangját az új versekben határozatlan emberi magatartásra utaló elemek váltják fel. A versek lexikai felépítésében jelentős szerephez jutnak a határozatlanságot tükröző módosítószók (talán, tán) és a határozatlan névmások: mint földeken kapa csengése száll vágyódásom valami után, ami szép és nagy. (Hát így]; dolgunk van, hatalmas ez az élet és már neki kell fogni valaminek. (Kifelé kattog]; új élet kell ide! És akárki az és akármi az, csak hozza ezt az új életet ... (Nem baj) stb. Újra megjelenik a rezignáció, a „Sehol sem lehet megélni" és a „nincs menekvés” reménytelensége. A második kötet tettre buzdító, erőteljes parancsoló mondatai teljesen eltűnnek, Morvay már nem felszólító, hanem — a határozatlanságot szintaktikailag is kifejező — feltételes módban nyilvánítja ki óhajait: Nem nyílnak vissza a felvirágzott bimbók, biztosan nem, de holnap, ha ezren összeállnánk fehér virágot hajtott országúton szélnek ereszthetnénk őszi fojtásainkat, mert jó idő van, de szívben csak súg a vihar. (Tán ez is hálált jelent] S hogy Morvay visszaesése kétségbevonhatatlan legyen, a társadalmi valóság helyett megjelenik a legenda: szegény asszony betért egy fakó házhoz és két hóna alá két piros kenyeret kapott. Zománcos legenda, szegény asszony fakó házban valamikor két hóna alá két piros kenyeret kapott ingyen, jószívvel, csak betért a szürke házba és szavára két piros kenyér lett két hóna alatt. (Nyitott könyvben van] Fábry Zoltán szigorú kritikája ezúttal jogos és igazságos volt: „A cél ködbe veszett, messze van: valami új holnap. Közben állatok vannak, fák és emberek, és a költő mindené és mindenkié. Morvay, aki zsellérek céltisztasága volt, ma a fák és emberek,
