Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - NAPLÓ - Varga Erzsébet: Ki volt Bábi Tibor?
KI VOLT BABÍ TIBOR? Irodalomtudományunk hét esztendő alatt — mert bármily hihetetlennek tűnik, már ennyi idő telt el Bábi Tibor halála óta — nem volt képes válaszolni a címben feltett kérdésre. Pedig annak idején — hét esztendeje —, a búcsú fájdalmasan megindító, szívszorongató pillanataiban, hangzottak el fogadalomértékű és -érvényű ígéretek, fogalmazódtak meg elodázhatat- lannak minősített feladatok: „... műveidet nem felejtjük el. Alkotásaidat tanulmányokban, irodalomtörténeti értékelésekben fogjuk elemezni, feldolgozni” — Ígérte egész írótársadalmunk nevében Csanda Sándor a költő ravatalánál. Az Irodalmi Szemle 1978/7. számában közölt nekrológban pedig Tóth László figyelmeztet a már akkor halaszthatatlannak tartott feladatra, ..hogy fényt vessünk személyiségének, életművének (...) belső ellentmondásaira, hogy fölfedjük és lehetőleg pontosan körülhatároljuk tévedéseit, elkerülve talán ezzel, hogy a fürdővízzel együtt kiöntsük a gyereket is: Bábi Tibor igazságai, életművének valós értékei egész népének, nemzetiségének igazságai, értékei”. 3 hol tartunk ma, hét esztendő elmúltával a szóban forgó valós értékek és igazságok feltárásában, az esetleges tévedések pontos körülhatárolásában, helyre- igazításában? Mit tettünk azért, hogy Bábi Tibor, a szívével-lelkével, egész életével és írásművészetével népét szolgáló költő, a kommunista elkötelezettség szenvedélyes, tántoríthatatlan hirdetője közelebb kerüljön a mindenkor magáénak vallott néphez — az olvasóhoz? Hol vannak az ígért tanulmányok, irodalomtörténeti értékelések? Mit mondunk majd, mit mondhatunk az utánunk jövőknek, ha megkérdezik tőlünk: Ki volt Bábi Tibor? Igen, költő volt. Igen, kommunista. Meggyőződésében megingathatatlan, jövőhitében rendíthetetlen. Publicista és kritikus. A tudományos világnézet, a marxizmus— leninizmus szenvedélyes szószólója, az imperializmus világában mind gyakrabban tapasztalt ember- és életellenes tendenciák és jelenségek következetes bírálója, ostorozója ... Az egész világra, sőt az egész világűrre figyelő művész. Lenne hát mit elemezni-értékelni, lenne hát mit körülhatárolni, minősíteni a Bábi által ránk hagyott — jóllehet torzóban maradt, befejezetlen — életműben (de vajon melyik életműről állíthatjuk határozottan, hogy befejezett?). S ezzel nemcsak és nem elsősorban Bábi Tibornak tartozunk, hanem mindenekelőtt irodalmunknak, önmagunknak: felszabadulás utáni irodalmunk történetének megírása — ami számos kritikusunk, esztétánk véleménye szerint ugyancsak egyre sürgetőbb és halaszthatatlanabb feladat — Bábi Tibor elhallgatásával, mellőzésével, Bábi Tibor megkerülésével abszurd és lehetetlen vállalkozás lenne. Bábi Tibor hatvanadik születésnapján tehát — ahelyett, hogy ünnepélyes és ünneplő szavakat, bármely születésnapon elmondható szépen hangzó általánosságokat hangoztatnánk vagy a még emlékezetünkben élő szüntelenül vitatkozó embert próbálnánk megrajzolni és az olvasó elé állítani — elsősorban az adósságtörlesztés égető szükségességére kívánjuk felhívni írástudóink figyelmét: nagy a mi adósságunk, irodalmunk Bábi Tibornak törlesztendő adóssága... Varga Erzsébet
