Irodalmi Szemle, 1985
1985/7 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől (VII)
nyara minden szereplőre vonatkozott, emberekre és állatokra egyaránt. — Megszenvedték, amit a sors kiosztott nekik, ideje megpihenniük ... A krematórium szürke épületét kopott hegyek veszik körül. A romantikus, szép kör- nyeiet kedvetlen és letört. Sötét őszi délutánok letargiája ül a tájon. A felemelt ujjként égre meredő kémény közönyösen s kissé fáradtan pipálja a szürke füstöt, amely tanácstalanul megreked a hegyek karéján, és tompa fellegként ül az épület tetején. A fenyőkről csöpög a nedvesség, szürkén derengnek a magasba vezető betonlépcsők. A Terebélyes Bertát kedvetlen, fáradt világ búcsúztatja. Belus néni az asszonyba karolt a lépcsőkön, minduntalan megállnak és megpihennek, bizalmasan beszélgetnek, s közben az öregasszony sóhajtozik, nyög, lihegve fájlalja a lábát, és bőven verejtékezik. Arca kivörösödött, kapkodva szedi a levegőt. A férfi Baíabánnéval a nyomukban jár, alkalmazkodnak az előttük menőkhöz. Az erdők közé szorult dombhát öblösen visszhangozta a halott nyugtalan lelkű nővérének öblös szóáradatát. Alacsonyan felettük gyors, sötét felhőgomolyagok rohantak, mint Balabánné száguldó hangjának hullámai, a város felé, hogy megostromolják és elfoglalják, mint a szavak dobpergése a férfi kábult tudatát. Rettenetesen elfáradt, amikor Balabánnét ltellet: hallgatnia. A hangáradat roppant özönlésében értelmüket vesztették számára a szavak, eltorzultak és lerövidültek, felismerhetetlenül egymásba folytak, a fogalmak menthetetlenül belefúltak az egyhangúan mennydörgő hangfolyamba; úgy van? — nézett rá néha az asszony, helyeslést várva tőle, veru, že pravdu mám! — Áno, máte pravdu... bólogatott, de meg sem próbálta, hogy gondolkodjék rajta, mit helyesel. Az üvegfalú váróteremben ketten várakoztak, egy idős pár. Később kiderült, hogy Bertáék szomszédai. Az ősz hajú férfi még most is sápadt, szeme riadtan ugrál, látható nyomokat hagyott rajta a rosszullét és a lelki megrázkódtatás. Tekintete tétova, szeme nyugtalan, néha erősen kidülled, mintha időnként megjelenne előtte valami iszonyú látvány; döbbenetes élményben volt része, amikor a halottakra rátörték az ajtót. Azóta nem alszik. A felesége ijedt, gömbölyű asszony, fekete fejkendőben; suttogva beszél, hogy a férje ne hallja; nem bír elaludni, s ha elszunnyad, azonnal felriad és kiáltozik; a városrész, ahol Bertáék laktak, a háború előtt még önálló falu volt, peremközség, pár "kilométerre a várostól. Néhány gazdálkodó paraszt nyugdíjas korára városlakó lett, mert a terjeszkedő város elnyelte és magába olvasztotta a falujukat. Balabánné azonnal észrevette egyszerű lelkűket és alkalmazkodókészségüket, és erősen hangsúlyozva belvárosi voltát, eléggé fölényesen beszélt velük. Várakoztak, de a temetésre nem jöttek többen. Balabánék szülőhelye, a vidéki kisváros sem küldött messzire szakadt, tékozló leánya temetésére gyászoló követeket. Balabánné mentegette a rokonokat, bizonyára nem kapták meg a táviratot, talán még nem tudnak semmit, különben eljöttek volna, hogy végső búcsút vegyenek Bertácskától, akit annyira szerettek... Bertácska ... uramisten, mondta magában a férfi, a relativitás gyakran groteszk képzettársításokat teremt, mintha egy kietlen, böhöm nagy toronyházra valaki azt mondaná: iies erdei lak. Az asszony sápadtan állt mellettük, magába mélyedt, aztán súgva elárulta a férfinek, min gondolkodik: — Nem nézem meg, rettenetes lehet.. . Nem akarok halottat látni, 6 borzalmasan ijesztő lehet! Nem akar halottat látni, gondolta a férfi, akár a gyerek! Hol van a Kalapos Sanyo? Hol maradt a társaság utolsó képviselője, aki a temetésről egyenesen a pilzeni sörgyár sörözőjébe utazik, hogy a köztársaság legjobb sörébe fojtsa bánatát? — Én megnézem — mondta a férfi. — Régen láttam, egy ideje keresem, s most rátaláltam. Meg kell néznem őt! .. . Az asszony kérdő tekintettel nézett rá, de nem mondta ki a kérdést. Csodálkozik és nem ért, gondolta a férfi, hóbortnak tartja, hogy kerestem Bertát. Ekkor kinyílt a belső bejárati ajtó, és megjelent benne egy hosszú feketeruhás, frissen ondolált, komoly nő. Méltóságteljesen, a helyzethez illő ünnepélyes hangon szólt hozzájuk: — Kérem a tisztelt megjelent gyászolókat, hogy fáradjanak be a megboldogult Berta Balabánová végső búcsúztatására rendezett szertartásra! A legközelebbi rokonok mennek elöl, utána a többiek, a távoli rokonok, jó barátok és ismerősök! A hivatalos szöveg nevetségesen hangzott, miután összesen hatan voltak. Balabánné
