Irodalmi Szemle, 1985

1985/6 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesdi János: A mozgás költészete (Interjú Markó Ivánnal)

gyón felöltözött, tetőtől talpig fekete ruhába „bezárt” emberek, emberpárok között megszületik a vágy (a vágynak a szimbóluma), amely — mint mikor a palackból kihúz­zák a dugót és kiszabadul belőle a szellem, s egyre nő és erősödik — úrrá lesz az em­bereken, és csak a palack visszadugaszolásával lehet ezt az elhatalmasodott, az embere­ken eluralkodott, őrjítő eksztázisba vezető ösztönt, vágyat elfojtani. Tehát alapjaiban nagyon különbözik a két Boleró egymástól. A másik darabbal, a Tannhäuserrel kap­csolatosan azért nem tudok pontosan válaszolni, mert nem láttam a Béjart Tannhäuse- rét, melyet Bayreuthban készített, csak hallomásból ismerem. A feleségem látta, s abból, amit mesélt róla, úgy ítélem meg, hogy szintén nagyon különbözik maga az alapelkép­zelés attól, amit én Párizsban csináltam. Az előadás szép sikert aratott, részben a kö^ zönség körében is, de főként a kritikusok körében nagy ellentéteket váltott ki. Az én Tannhäuseremnek a lényege tulajdonképpen az, hogy egy időre összezárt nők között, akik számára elviselhetetlen a férfi nélküli lét, megszületik egy ideális férfi képzete, és ez az ideális férfi (tehát inkább csak mint egy szimbólum) a nőkben a szerelemnek és az anyaságnak az érzetét kelti fel. Majd amikor eltűnik, a nők magukra maradva, de egy felismeréssel, egy nagy érzelemmel gazdagodva szintén eltávoznak a színről. A Béjart-féle verzió pedig — a hallomás alapján — egy nagyon erotikus, nagyon barbár szexuális egymásra találás volt a női és a férfi nem között. Tulajdonképpen egy igazi nagy bacchanália, természetesen nagyon modern és nagyon expresszív előadásban, és ahogy hallottam, nagyszerű koreográfiával, amiben biztos is vagyok . . . Most ismét meg­hívást kaptunk a Győri Balettel Bayreuthba, ahova egy teljesen más koncepciójú darabot viszünk majd. Azt hiszem, hogy az, amit én csinálok, alapvetően különbözik a Béjart-étól, már csak azért is, mert alapvetően más ember vagyok. Bizonyos dolgokban egyetértek vele, és amit jónak, a magam számára elfogadhatónak érzek, azt természetesen beépítem saját munkámba. Egyébiránt darabjaimba beépítem mindazt, amit a világból jónak és fon­tosnak érzek. # Számos alkotó vallja, hogy a művészetben mindig a legegyszerűbb kijejezést kell keresni, a sallangoktól, pózoktól menteset, a kemény, tiszta forma érdekében. Az egy­szerű, de nehezebb megoldásokat a te alkotásaidban is láthatják a figyelmes nézők. — Úgy érzem, hogy valóban a legegyszerűbb mindig a legnehezebb, és a legegyszerűbb mindig a legerősebb. A lényegre törés, a lényeg felmutatása valóban minden alkotó legnagyobb vágya. De nem biztos, hogy a lényeg felmutatása csak kifejezetten egyszerű eszközökkel történhet meg. Gondoljunk például Fellinire — hogy ne a táncművészeiből vegyem a hasonlatot, hanem a filmművészetből —, aki a maga látomásos, a színház­hoz nagyon közel álló, rendkívül gazdag, barokk jellegű világával milyen pompázatosán tárja a néző elé egy ország, egy nép lelkületét, érzelmeit és gondolatait. 0 Mennyiben merít a Győri Balett s általában a magyar balett az olyan nagy nem­zeti balettművészetek hagyományaiból, mint az orosz, az olasz, a spanyol, a francia? De akár Hollandiát is említhetnénk, hiszen közismert, hogy az utóbbi években Amszter­damban és más nagyobb városokban lendületes fejlődésnek indult a balett, s nagyon bőségesen merít a néptáncból, a holland folklórból. — A balettművészet tulajdonképpen a néptáncból alakult ki. Megteremtője XIV. Lajos, a francia Napkirály volt, aki akadémiát hozott létre és ő maga is táncolta az akkori balettek főszerepét. Azután a balettművészet átkerült Itáliába és később a cári Orosz­országba, részben francia, részben olasz mesterek útján, majd ott tovább gazdagodott az úgynevezett Gyagilev-féle orosz balettel, amely később, a két világháború között Nyugat- Európában sokféle zenei, képzőművészeti, koreográfiái újítással, valamint csodálatos táncosokkal a táncművészet igazi reneszánszát hozta létre. A nagy iskolák — mint ami­lyen a francia, az olasz és az orosz, később a szovjet iskola — hatásai természetesen minden nemzeti együttes produkcióiba beleépültek, s ez iskoláknak a sajátos vonásai, jegyei megtalálhatók a magyar balettművészetben is, főként a tisztán romantikus (pél­dául az orosz) balettművek esetében, melyek az Opeiraház repertoárján szerepelnek, de természetesen a Pécsi Balettnél és a Győri Balettnél is, hiszen a kútfő, amelyből merí­tettek és a mai napig merítenek a koreográfusok, az maga a klasszikus balett marad. Természetesen ez kibővül különböző mozgásstílusokkal, mozgásnyelvezetekkel, lát­ványelemekkel, s a mai ember legfontosabb gondolatait és érzelmeit próbálja tükrözni. # A Győri Balett jó hírét, elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már számos országba meghívták. Járt az együttes a Szovjetunióban, Bulgáriában, Lengyel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom