Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szeberényi Z. Judit: A szlovákiai magyar serdülők irodalmi érdeklődése
minőségi fokot ért el a tanulók irodalmi érdeklődése, annál magasabb szintű világnézeti orientációjuk, társadalmi beállítódásuk és szociális érzékenységük. Az elsősorban pedagógiai és lélektani alapozású kérdésfeltevés nem zárja ki, hanem egyenesen igényli a szociológiai szempontú megközelítést, pontosabban a környezeti feltételek vizsgálatát. A következőkben azokat az eredményeket ismertetjük, amelyek a hazai magyar 11—15 éves gyermekek irodalmi érdeklődése alakulásának legfontosabbnak vélt feltételeit, az érdeklődés irányát, megvalósulását, fejlettségfokát jelzik. Főként az utolsó felmérés aredményeinek az ismertetése a célunk, de néhány probléma taglalásakor a fejlődés irányának a jelzése érdekében összehasonlítást is végzünk a régebbi vizsgálatok során szerzett adatokkal. AZ ALKALMAZOTT KUTATÁSI MÓDSZEREK JELLEMZÉSE A kutatási cél elérése érdekében olyan vizsgálati módszereket, feldolgozási technikákat kellett választanunk, amelyek megfelelnek a vizsgált probléma, ill. a vizsgált személyek életkori sajátosságai szempontjából. A reprezentativitás követelményének a vizsgált sokaság adekvát kijelölésével és nagyságával igyekeztünk eleget tenni. Az eredmények érvényessége érdekében több kutatási eljárást alkalmaztunk, mégpedig: 1. empirikus kutatási módszereket, elsősorban kérdőívet, megfigyelést és beszélgetést 2. logikai módszereket (analízist, szintézist, összehasonlítást) 3. statisztikai módszereket, főképp osztályozást, százalék- és arányszámítást. Az eredményeket táblázatokba foglaltuk. A megfigyelést mint kiinduló empirikus kutatási módszert a tanítási órák látogatása során alkalmaztuk. Mivel az irodalmi érdeklődés jellemző megnyilvánulása, az irodalmi művek olvasásának vágya, igénye a tanítási óra korlátozott időbeli feltételei miatt nem Juthat kifejezésre teljes mélységében és dimenziójában, ezért csak az órán megfigyelhető érdeklődés-megnyilvánulásokra szorítkoztunk. Elsősorban a tanulók aktív gondolkodását bizonyító megnyilvánulásokat figyeltük, pl. a tanulók kérdéseit, amelyek az órán tárgyalt, olvasott irodalmi mű — részlet — jobb megértésére irányultak, a tanulók azon igyekezetét, hogy a mű legfontosabb kérdéseinek az elemzésébe spontán módon, a tanító felszólítása nélkül bekapcsolódnak-e, kiegészítik, esetleg kijavítják osztálytársaik vélekedéseit. Ilyen értelemben a jelentkezés^ az önállóan megfogalmazott válaszok száma és tartalma az érdeklődés kétségtelen szignifikánsaként kezelhető. Kutatásunk legfontosabb módszere a kérdőíves felmérés volt. A kérdőív összeállításakor és a vizsgálat lebonyolításakor arra törekedtünk, hogy mintegy előre lássuk a megállapítandó jegyeket, amelyek az irodalmi érdeklődés meglétéről, színvonaláról tanúskodnak. Ezért tettünk fel olyan kérdéseket, amelyek az érdeklődés fokát, terjedelmét tudakolták (pl. a kedvelt szabadidei tevékenységek magas száma az érdeklődés sokrétűségére, differenciálatlanságára mutat). Az érdeklődés tudatosításának a fokát szolgálták az olyan kérdések, amelyekre többféle válasz-variánsból indokolhatták meg a „miért” problematikáját. Nem feledkeztünk meg arról sem, hogy a pedagógiai kutatás nem elégedhet meg soha a tények egyszerű konstatálásával, hanem mindig nyomon kell követni az adott jelenség, tények létrejöttének okait, fejlődésének körülményeit, feltételeit. Kétféle kérdőívet dolgoztunk ki, egyrészt a tanulók, másrészt a pedagógusok számára. Mindkét kérdőív anonim volt, s kidolgozásukkor figyelembe vettük az érdeklődéskutatás általános követelményei mellett előző vizsgálataink tanulságait is. A kérdőíveket a magyar tanítási nyelvű alapiskolák felső tagozatos tanulóinak mintegy 2 %-a töltötte ki. összesen 500 tanuló, ebből 238 fiú és 262 lány válaszát találtuk fel- dolgozhatónak. Ebből 157 tanuló falusi, 183 nagyközségi és 160 városi iskolát látogat. A kutatást 7 nyugat-szlovákai,26 2 közép-,27 s 1 kelet-szlovákiai28 iskolában végeztük a nyitrai Pedagógiai Kar magyar szakos hallgatóinak, ill. volt növendékeinek bevonásával. A vizsgált tanulók megoszlása osztályok szerint a következő volt: ®. oszályos: 91 tanuló (51 fiú és 40 lány) 7. osztályos: 78 tanuló (41 fiú és 37 lány)
