Irodalmi Szemle, 1985

1985/5 - LÁTÓHATÁR - Kövesdi János: A nagy kísérlet, avagy „összeesküvés” a színházi siker érdekében (interjú Georgij Tovsztonogov-val)

a drámaírókat egyaránt. Erre a mai irodalomból éppúgy hozhatnánk fel példát, mint az elmúlt évtizedek, vagy akár a múlt század irodalmából. A mai magyar irodalomból például említhetnénk Mándy Iván A bútorok vagy A trafik című könyveit vagy néhány hangjátékát, de mi most talán inkább csak maradjunk Gorkijnál, a Kispolgárok című drámánál, amely szintén nagyszerű lehetőséget ad az emberek és a tárgyak közötti viszony ábrázolására. Ön ezt nagyon érzékletesen meg is tette Gorkij-inszcenációjában. Érdekes volna talán összevetni, hogyan festi Gorkij és hogyan festi Csehov az embereknek bizonyos tárgyakhoz való viszonyulását. Közismert, hogy a két említett nagy író teljesen eltérő módon ragadja meg ezt a kérdést, és a tárgyakhoz való viszonyulásuk is egészen eltérő.

— A véletlenszerű képzettársítás, mely Csehov ismert ironikus frázisa, a „Kedves és mélyen tisztelt szekrény”-nyel kapcsolatosan keletkezett, rákényszerltett, hogy utána nézzek, milyen különbségek vannak a két nagy író világnézeti alapállása között. Az effajta különbözőséget sokkal könnyebb megtalálni az ilyen apróságok és az egymásra valamiképpen hasonlító dramaturgiai megoldások segítségével. A tárgyak vonatkozásában mindkét író ugyanabból az alapelvből indul ki: a tárgyak megszemélyesítésének az elvéből. Művészi munkájukban mindketten alkalmazzák a tárgyak megszemélyesítésének módszerét, de természetesen a saját álláspontjuk a tárgyakkal szemben más és más. Csehovnál ez a viszony ironikus, és fénnyel, melegséggel áthatott. Gorkijnál viszont a szekrény a borzasztó életviszonyok jelképe. A tárgyak esztelen és értelmetlen túlbecsülésének, túlértékelésének témája megítélésem szerint azonos a kispolgáriság fogalmával mint olyasvalamivel, ami leszereli és gyakran meg is semmisíti az embert. Ami az én Kispolgárok-rendezésemet illeti, igyekeztem Besszemjonov lakásában a minimumrr. csökkenteni a tárgyak számát, de abba, ami a színpadon marad, minél jobban belesűríteni tulajdonosuk jellemét, szellemi énjét. Besszemjonov számára a tárgyak elsősorban mint jelképek fontosak, házikirálysága hatalmasságának és megingathatatlanságá- nak jelképei. Már régen vehetett volna újat az agyonhasznált óra, szekrény vagy székek helyett, hiszen pénze van rá. Csakhogy ő nem akar semmin sem változtatni. Vajon megingatja-e bármiképpen is a király saját trónját? A világon a legjobb az, ami az ő megingathatatlan uralmát jelenti, és a jövőben is biztosítja majd. E kérdésben mindenféle engedmény az új eszméknek, az új áramlatoknak való engedményt jelenti, és egyenlő a régi világ megsemmisítésére tett kísérlettel. Minél jobban nő Besszemjonov belső bizonytalansága, annál görcsösebben ragaszkodik hatalmának külső attribútumaihoz.

% Ez a téma az ön Gorkij-rendezésében egy ugyancsak abszurd jelenetben kulminál.

— Ügy van, abban a jelenetben, amikor Besszemjonov kezdi átrendezni a virágcserepeket, hogy ugyanakkor egészen komolyan, mintegy segélyhívásként felkiálthasson: „Rendőrség!” Abban a pillanatban, amikor tudatára ébred, hogy önerejéből nem képes megmenteni saját háza világának a széthullását, mert családjának belső konfliktusai a csúcspontra hágtak, elkezdi komoly következetességgel átrendezni a virágcserepeket, visszarakni őket „eredeti” helyükre, mert „mindennek a maga helyén kell lennie”, mindenben egyszer s mindenkorra az eredetileg meghatározott rendnek kell uralkodnia. Ennek az eljárásnak az abszurditása a kulcs, melynek segítségével megpróbáltam Gorkij Kispolgárok című színjátékában kinyitni minden ajtót.

# Az utolsó kérdés a Kispolgárokkal kapcsolatban: A Besszemjonovval szembenálló figurák közül számomra hárman a legszimpatikusabbak, Nil, Tyetyerjev és Percsihin. Az ön rendezésében mindhárman képesek rá, hogy kilépjenek a Besszemjonovot körülvevő bűvös körből. Mégis, miben különbözik Nil a többiektől?

— Nil már azelőtt kiszabadult a bűvös körből, mielőtt felgördül a függöny, és a színpadon felhangzik az első mondat. Azután Polinak segít, hogy ő is kitörhessen a körből. Az egészséges dolgozó ember egészséges esze lehetővé teszi Nllnek, hogy eltávozzék Besszemjonov házából. Örömmel elmennének mindannyian, de Nil elsőként és örökre megy el. Mindhárman más-más okból kerülnek kívül a bűvös körön. Egyiküket egyszerűen kizárják belőle, és a körülmények hatására fölébe kerül e kör konvencióinak, s kívül kerül Besszemjonov szokásainak hatósugarán. A saját törvényei szerint él, a saját egyéniségének megfelelő pályán mozog, ha nincs is meg hozzá a megfelelő cél és Iránytű. Ám belsőleg mégiscsak szabad ember, és nem függ azoktól a dogmáktól, amelyeket mások akarata szül. Percsihin belső fölszabadultsága és jól ismert függetlensége