Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - Duba Gyula: A macska fél ez üvegtől IV (regényrészlet) ZSte.

A MACSKA FÉL AZ ÜVEGTŐL (IV)

Duba Gyula

ni.

1

A vasárnapról később nem beszéltek. Ügy tettek, mintha sose lett volna, kitörölték a megtörtént dolgok sorából.

Bizonyára az egymás iránt érzett tapintat hallgattatta el velük az akkori eseményeket. Bár az is lehet, hogy a szégyen tette, melyet éreztek, hogy azon a reggelen mindnyájan gyengék, szánniva- lók és kiszolgáltatottak voltak. Igen, leginkább kiszolgáltatottak, részben bennük élő, részben rajtuk kívül álló erőknek.

Elsőnek az asszony kelt fel, nyolc óra körül. A férfi is felébredt, de úgy tett, mintha aludna. Érezte, hogy a felesége hosszan áll felette és nézi. Nem szól hozzá, némán, szinte lélegzetét visszafojtva nézi, s a férfi nem nyitotta ki a szemét, egyenletesen, szuszogva lélegzett. Az asszony várta, hogy felébred, aztán alig hallhatóan sóhajtott és kiment. A konyhában edényekkel csörömpölt, levest tett a gáztűzhelyre. Aztán átment a nappaliba, leült egy fotelba, és maga elé nézett.

Rövid idő múlva utánament a gyerek, váltottak néhány szót, de nem értette, mit beszéltek. Aztán csendben voltak.

Hosszú ideig voltak csendben, és a férfi már nagyon várta, hogy újra beszélgessenek. Nem tudott elaludni: miért nem beszélnek, gondolta magában, nem érzik, hogy természetellenes, ha egy szobában vannak és nem beszélnek?

Dacot és szorongást érzett. Szerette volna, ha azok ketten beszélnek, és nyugtalanította, hogy csendben vannak, mert érezte, hogy a hallgatásuk mögött valami olyan várakozás feszül, melynek, bármit tesz, nem tud megfelelni.

Bensőjében küzdött egymással a két érzés: a szorongás és a dac.

Nem akart felkelni, és elítélte magát ezért. Tudta, hogy azonnal fel kell kelnie, önbecsülése érdekében kötelessége kimenni hozzájuk, hogy minél hamarabb szembenézzen az asszonnyal, és vállalja előtte önmagát.

Nem öltözött fel, pizsamában ment ki hozzájuk a nappaliba. A gyerek olvasott, az asszony a fotelben ült, és maga elé nézett. Szürke kőarca volt, nem vette észre vagy nem bánta, hogy a mellén félrecsúszott a hálóing kivágása. A hálóing félig szabaddá tette keblét, s mirftha az is kőből lett volna.