Irodalmi Szemle, 1985

1985/3 - FIGYELŐ - Igor Inov: Erről a fórumról messzire hallatszanak a szavak...

S a valóság — költészet-mostohahúgára.

Paszternak, elhárítva az akadályokat és válaszfalakat a különféle alapelvek, elemek elől, nem idegenkedett a fantasztikumtól, de ez a köznapiság, a realitás fantasztikuma volt; metaforikus interpretáció az élet hitelességének keretei közt. Nezval a húszas—harmincas években a realitás szilárd talaján olykor romantikus felépítményt is emelt. Paszternak az „élet prózájának” eszközeivel tette költőivé a világot. Nezval a világban rejlő költőiséget poétái leleménnyel, mesével, mítosszal, misztériummal is megtoldotta. Nezval a kongresszus munkájának napjaiban találkozott első ízben Paszternakkal. A láthatatlan Moszkvában a szerző így emlékezik: egy kis asztalnál ültek Paszternakkal a Metropol kávéházban, és Paszternak („oly egyszerűen, ahogyan csak ő tud beszélni, aki csodálkozik azon, hogy a tanácskozás idején a kongresszus elnökségi asztalánál ül”) azt mondta: „írni akarok (...) Egész egyszerűen.” Ez az „egész egyszerűen”, magyarázza könyvében Nezval, kétségtelenül azt jelenti, hogy a magam módján, ahogyan én tudok, egyszerűen; erről sosem tudok leszokni. Paszternak megkérdezte, le van-e csehre fordítva Cvetajeva. „A barátnőm volt. Most Párizsban van. Ott bolseviknak tartják (...}” Nezval beszélt Paszternaknak André Breton Közlekedő edényekjéről, idézte Lautréamont Maldoror dalait, akiben a francia szürrealisták egyik elődjüket látták. „Paszternak — folytatja A láthatatlan Moszkva szerzője

— kissé elmosolyodott, és azt mondta: Mi sokat foglalkoztunk hasonló képekkel. Prózát akarok írni. Teljesen egyszerűt, realistát. Érti? Néha az ember rá kell hogy kényszerítse magát a fejen állásra. Egész egyszerűen.”

Egy év múlva újra találkoztak a Nemzetközi Békekongresszuson (Párizs, 1935).

Ezeknek a személyes találkozásoknak irodalmi folytatásuk volt. Nezval recenziót ír Paszternak Menlevéljéről, amelyet 1936- ban adtak ki csehül az akkor Csehszlovákiában élő Jakobsonnak, Majakovszkij és Nezval barátjának utószavával és jegyzeteivel; megjegyzi, hogy ez a könyv „nemcsak a lélek nagyságáról tesz tanúságot, hanem a jelen nagyságáról Is”. Prágai járókelő (1938) című költői esszéjében, amelyet a fasiszta megszállás előestéjén írt, Nezval ilyen szavakkal fordul Prágához: „Aludj, Prága, és virrassz! Aludj és virassz, ahogyan a költőnek kell aludnia és virrasztania. Aludnia és virrasztania egyszerre. Aludni és virrasztani, tekintettel az élet rövidségére, tekintettel az örökkévalóság határtalanságára ...” Húsz évvel később Paszternak ezt írja:

Művész, ne aludj, még ne add alvásnak oda magad, te idő-rab, te öröklét záloga.

(Molnár Imre fordítása)

A Paszternaknak ajándékozott Prágai járókelő-kötetbe Nezval ezt írja: „A zseniális költőnek, a drága Borisz Paszternaknak, akit szívemből szeretek. Vitézslav Nezval. Moszkva, 1947. IX. 25.”*

A háború kitöréséig a két költő levelezett egymással, de — mint e sorok írójának Františka Nezvalová elmondta — a moszkvai és a francia barátok (Paszternak, Éluard és mások) leveleit a német megszálláskor óvatosságból el kellett égetni....

A negyvenes évek végén és az ötvenes években Nezval Moszkvában járva mindig meglátogatta Paszternakot. „Nagyon szimpatikus, nagyon kedves ember” — nyilatkozta róla Paszternak. És bár akkoriban keveset fordított, az első Moszkvában kiadandó Nezval-kötetbe mégis átültetett néhány verset orosz nyelvre. A cseh szerző költői világába nyersfordítások és francia fordítások segítettek neki behatolni. „Nezval kötete megvan franciául... Kötött formában, rímekben fogom fordítani” — tájékoztatta Paszternak egy közeli barátját. Nezval három lírai költeményét (Sors, ó sors — a Szárnyak kötetből, 1952; A Svratka jolyó partján és a Cím nélkül — a Búzavirágok és városok kötetből, 1955) Paszternak aprólékos munkával ültette át. A hosszú keresés nem mindig hozta meg az optimális eredményt.

Az idő-jel című költemény (1930) lefordítását Paszternak meggondolta. Az idő-jel és az Edison (1930) felfoghatatlannak, kaotikusnak tűnt számára. W. Wrobensky lengyel költőhöz írt levelében ezt mondja Az idő-jehől: „Ez egyike az ő (vagyis Nezval — I. I. megjegyzése) legnehezebb

* A szerző megköszöni J. V. és j. B. Paszternaknak, valamint O. V. Ivinszkajá- nak, hogy lehetővé tették a Nezvalra vonatkozó anyagok tanulmányozását Paszternak személyi archívumában.