Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - FIGYELŐ - Igor Inov: Erről a fórumról messzire hallatszanak a szavak...
tikushoz, Edo Urxhoz írt leveleiben Jilem- nický közli, hogy a kongresszus hatására kritikusan felülvizsgálja addigi munkáját; úgy tűnik neki, hogy azelőtt kevés figyelmet szentelt prózája művészi sajátosságainak, sok mindent leegyszerűsített. Az író kifejtette, hogy szükségszerű „a világ hibái nagyon hideg szemléletének” és „a dal sugárzó melegének” szintézise. Sikeres kísérlete az ilyen szintézisnek Jilem- nický Iránytű (1937) című novellás kötete, amely Szlovákia és a Szovjetunió szociális és erkölcsi gondjairól szól. A DAV című folyóirat, amelyben nem sokkal a kongresszus előtt még a prolet- kultos irányzatok voltak túlsúlyban, most, a csehszlovák delegáció Moszkvából történő hazatérése után, a Szovjet írószövetség 1. kongresszusa eszmei-esztétikai irányelveinek propagálójává válik. A DAV Hja Ehrenburg kongresszusi felszólalásának és a kongresszusról szóló írásának közlésével síkraszállt az irodalom színvonalának emeléséért, elvetve a primitív krónikaszerűséget, az ízléstelenséget. Štefan Drug szlovák irodalomtörténész, a davis- tákról szóló könyv szerzője megjegyzi, hogy a folyóirat munkatársai, akik addig általában a szociális és a közgazdasági problémákat hangsúlyozták, a kongresszus utáni időszakban érdeklődni kezdtek az irodalmi és szíházi kérdések iránt. 4 A csehszlovák küldöttek nemcsak a szovjet irodalomról, hanem a szovjet irodalmárokról is beszámoltak honfitársaiknak. A Levá front a összejövetelén Nezval „a kor nagy írójáról”, „a szovjet proletariátus legkedvesebb írójáról”, Makszim Gorkijról beszélt: a kongresszus más külföldi vendégeihez hasonlóan a cseh költő is részt vett a Gorkij által Gorkiban rendezett fogadáson. Beszélt „az egyik legnépszerűbb költőről”, Gyemjan Bednijről, akinek versei „rendkívül egyszerű, közérthető, égetően időszerű énekek”. „A forradalom eme dalnoka — mondta Nezval — kétségtelenül nagy hatással van a verset költeni tanuló munkásságra, s arcán látszik az abbeli elégedettség, hogy az ő múzsája a munkás- és paraszttömegek igaz barátja lett.” Nezval említést tett „a szigorúan aktuális komszomolista költőről”, Alek- szandr Bezimenszkijről is. A szovjetunióbeli utazás után nyomban megírt A láthatatlan Moszkva c. írásában felbukkan Mihail Kolcov, Alekszandr Taraszov-Rogyionov, s az akkor induló leningrádi költők: Jaroszlav Szmeljakov és Borisz Kornyitqv portréi is. „A fiatalabbik, Jaroszlav Szmeljakov, aki nemrég még munkás volt, félénk és törékeny, minden mozdulatán látszik, hogy mindenhol líraiságot keres és talál” — mondja A láthatatlan Moszkvában. „Az idősebbikre, Borisz Kornyilovra, akinek a nagyapja még koldult, Majakovszkij önérzete, viharos temperamentuma, pátosza jellemző.” Egy este folyamán „testi-lelki jó barátaivá” váltak, írja Nezval. Szemjon Kirszanov A láthatatlan Moszkva lapjain ezt mondja a cseh vendégnek: „Az új szovjet költészet kilépett a könyvekből, mert jellegét az adja, hogy a tömegekre kell hatnia... A költészet nem fejeződött be Majakovszkijjal, nem, nem! Például az olyan költemény, mint Szvetlov Grenadája, semmivel sem marad le az Induló balra c. verstől. Nálunk emberek ezrei hallgatják a verseket. Ötven- ezres példányszámban fogynak naponta a verseskötetek.” A Nezvalnak és harcostársainak művészetében nagy szerepet játszó Majakovszkij és a Szovjet írószövetség I. kongresszusán munkásságával a legnagyobbra értékelt Paszternak külön helyet kap A láthatatlan Moszkvában. Paszternakot Nezval készült is fordít tani. Azonosult az orosz költő világegyetemhez való „közelség-érzetével”. Eltérő indíttatású költészetükben hasonló a megszemélyesítés és a kölcsönös átalakítás módszere. Nezvalnál a hajnal visszfénye a domboldalon legelészik, Paszternaknál a villódzás szarvas módjára felüti fejét. Nezvalnál: Tavasszal nyelvük cserélik a növények. Sajátos stílusa lesz az almafának, zelnicének. Lábunknál, ah, nem virágok nyílnak :— szófüzérek! Paszternaknál a virágzó hársak illata a könyv tárgya és tartalma, és a park meg a virágágyak — a borítója. Paszternak kötetének metaforikus címét, a Nővérem — az életet, mely az embernek az élet sokrétű megnyilvánulásával és formájával való vérrokonságát példázza, Nezval mintha a Majakovszkij Prágában (Üveg-körgallér, 1932) című versében fejtené ki: Ismerek egy városszéli házat, Úgy hasonlítunk egymásra, Mint a költészet a valóságra,
