Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől III. (regényrészlet)
— megismerte a sörözőket —, a vaskeresztes hadnagy pisztolyt szegezett a sildes sapkásokra, és a legényei lefogták őket, hogy megbilincseljék. Dulakodás támadt közöttük, egy egyenruhás a földre esett, de a hadnagy nem lőtt, csak fenyegetően lóbálta pisztolyát. A férfi megelevenedett, mint aki álomból ocsúdik. — Hé, hol vagyunk?! — kiáltotta. — Mi ez, hogy vagyunk?!... Ma ezt csak így... ilyen egyszerűen ... Elmúlt az a világ, pribékek! Hé, itt demokrácia van! A történelemtudat egyidejűsége vaskos tréfát űzött vele. Kilendítette figyelő mozdulatlanságából, az események felé taszította, és abszurd tettekre késztette. A dulakodó csoporthoz sietett, és hátulról ráncigálni kezdte az egyik feketeruhást. — Hé, ember, kivetett magából a föld? Mit akarsz közöttünk? ... Engedd el a munkást, az elnyomás ellen tiltakozik! — Állj! — kiáltotta a háttérből valaki erős, parancsoló hangon. — Akció állj! Ki az az őrült ámokfutó, mit akar? ... Kergessétek el a dilinóst! — Eressz el, te félkegyelmű — lihegte a gárdista —, mit keresel itt? Tűnj el innen, te hibbant agyú! Nincs ilyen szerep. Rögtönzöl vagy mi az úristen?! Az öreg erről egy szót sem szólt... Kavarodás támadt körülötte, a sildes sapkás munkások is ellene fordultak. A fasiszta hadnagy karon ragadta, a templom melletti szűk, sötét utcába vezette, és a Hercegprímás tér felé lökdöste. — Tűnjön el, maga félnótás! Belép az akcióba a barom. Újból esett az eső, kinyitotta ernyőjét, és hallgatta, ahogy a vászonra hulló esőcseppek beszélnek hozzá. Amikor az utca végére ért, meghallotta maga mögött a háttérben rejtőző „öreg” hangját: — Figyelem! Akció! Felvétel indul... — Filmesek — lihegte a férfi —, lépten-nyomon filmeznek az átkozottak, illúziókat gyártanak. Játszanak az idővel, és az embert megbolondítják. Akciókat szerveznek, kísérleteznek a történelemmel. Hallatlan felelőtlenség ... Röpke pillanatra, mint múló szomorú álom, megérintette a gondolat, hogy nevetségessé vált, úgy viselkedett, mint aki gyengeelméjű. Magatartása a skizofrén elmebetegekére volt jellemző. Ha nem vigyázom, időnként abszurd helyzetekbe keveredem, ismerte be, de szerencsére lerázom magamról a balsikerek árnyát és az idétlenség szégyenét, mint ahogy a partra úszó kutya kirázza bundájából a vízcseppeket. Az eső ismét elállt, becsukta ernyőjét, feje felett megszűnt a neszezés. A város tompán csillogott, a levegő hűvös, nedves tapintású volt. Széles mozdulattal körülölelte őt az őszi levegő, magához karolta, nem ringatta kellemetlen, tompa érzéketlenségbe, hanem hideg barátsággal szorongatta. Bort ivott a Kis Ferenceseknél a gázradiátor mellett állva, hátulról meleg sugárzott a testébe. Néhány értelmetlen szót váltott a részeg szobafestővel, aki sok évvel azelőtt — tapasztalatlan, fiatal házasok voltak, uram isten, mennyi szép, meleg és felejthetetlen emlék! — kifestette a lakásukat, és alaposan megvágta őket. Azóta, mintha a lelkiismerete kínozná a részeges mestert, bárhol találkoznak, mindig megszólítja, és előreköszön neki. — Csigavér — mondta most nehezen forgó nyelvvel a bűnös festő —, minden a régi, és mégis minden új ... tehát semmi nem változik, csak a bor egyre rosszabb .. . — Továbbkalimpált a borozó zsongó belsejébe. Mérnök barátja lépett hozzá, két deci bort nyomott a kezébe, és maradásra kényszerítette, hogy megoszthassa vele legfrissebb napi gondját, illetve nyugtalanító felismerését: — Gazdaságunkban rettenetes a zűrzavar, a semmiből élünk. Nem mehet így tovább .. . — Ilyen komoly a helyzet? Hazamegyek — közölte a mérnökkel elnehezült nyelvvel —, sietek, hogy otthon legyek, ha már nem mehet tovább! A későn záró csemegeboltban vásárolt egy üveg vörös bort. Csengetésére az asszony nyitott ajtót. — Kitűnően élsz. — A férfi nem vette észre hangjában az elfojtott drámát, sem azt, hogy az asszony természetellenesen sápadt és a szemhéja sötéten duzzadt. — Jól élsz, s főleg okosan. Ha a helyzet összebonyolódik, kilépsz belőle, iszol egyet és rózsaszín ködökbe távozol. A légváradba menekülsz. Igazad van, téged megvéd. De előttem bebizonyítod, hogy nemcsak határozatlan vagy, hanem gyáva is!
