Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől III. (regényrészlet)
— Kedvesem — válaszolta, karját szélesen széttárva —, ma reggel gyilkossá akartál tenni. Lásd be, nem ölhetem meg a fűtőt... Már megbocsáss, érted sem vállalok előre eltervezett gyilkosságot.. . Életet kioltani ellenkezik az elveimmel. Békés természet vagyok, született békeharcos — ingerkedett vigyorogva, és megtántorodott. — Éljen a gyalázatos, marja a szégyen, hogy megvetem ... De ... már megbocsáss, gyilkos nem vagyok. — Nem ... nem vagy gyilkos, de . . . még lehetsz. — Azt akarod? — bámult rá meghökkenve. — Megátkozol? Az asszony az előszobában hagyta a férfit. Be volt kapcsolva a televízió, nézték a gyerekkel. A konyhában kinyitotta az üveget, és asztalhoz ült. Távolról elmosódóan hallotta a televízió hangját; érthetetlen beszéd és alaktalan zene váltották egymást benne, és múlt az idő felette és az asszony felett, a gyerek felett és a város felett, az egész világ felett. Hosszú idő múlva hallotta, hogy az asszony és a gyerek lefeküdtek. Nem néztek be hozzá. Az előszobában sem beszéltek. Némán lefeküdtek. Gyilkos mégsem lehetek, bizonygatta magának, 6 sem kívánhatja, hogy miatta embert öljek. Ez valóban képtelenség! Valamivel éjfél előtt metsző asszonyi kiáltás hasított az éjszakába. Az udvarban sötét volt, csak Belus néni ablaka derengett. A hátsó épületszárny harmadik emeletén három nyitott ablak világított. Valamelyik nyitott ablakon át tört ki a metsző kiáltás az éjszakába, de továbbiak nem követték. Az asszony helyett egy férfi üvöltött. Lekurvázta, és verte a nőt, aki többet már nem kiáltott. — Atkozott kurva! .. . Ö, egek, micsoda ringyó! . . . Egy arabbal ötszáz frankért! . . . A némettel háromszáz márkáért!... Ű, micsoda ringyó! — Az ismeretlen férfi magánkívül volt, a bútorokat döngette ököllel, és időnként nyitott tenyérrel, élő testre, sima bőrre ütött... — Pre boha ťa prosím! — könyörgött egyszer sírva az asszony. — Kérlek ne, nagyon kérlek, hagyj ... — Utolsó ringyó — csikorgatta fogát a férfi —, mit teszek veled? Azt teszem veled, amit az arab .. . Szerzek ötszáz frankot, és te lefekszel velem érte, és mindent megteszel, amit akarok ... És szerzek háromszáz márkát, é; azé t is megteszel mindent, amit a németnek tettél, te ringyó!... Azt fogod tenni, amit én akarok, és én mindent akarok majd, amit egy nő megtehet egy férfinak, és te mindent megteszel, érted? .. . Anya vagy te, mondd! Tombolt a férfi. Az udvar sötét és néma maradt. — Ki ez? — A férfi erőlködött, hogy megértse és tisztázza a helyzetet. — Kik ezek? Nem ismerem őket. Egyszerre itt vannak, megölik egymást, az udvar néma, én pedig nem tudom, kik ők? Emberek élnek a házban, de nem tudom, kik, és ők sem tudják, hogy én itt élek. Ki vaey, hé? Nem felelsz? De verekedni tud, a bitang ... Kitárta az ablakot, és belekiáltott a sötét udvarba. — Csend... c^end legyen! Aludni akarok. Ázik nem hallotiák, d3 gz asszony, mintha csak erre várt volna, bejött hozzá. — Feküdj le! Hď.óin^b n volt. Tjbbet nem szólt, ránézett a férfira, és megborzongott. (folytatjuk) Portré I., 1982, rézkarc Portré III., 1982, rézkarc
