Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől III. (regényrészlet)
a régi idők. Bertának szomorúan drámai sors jutott osztályrészül. Tragikus élete méltó hatalmas termetéhez és életerejéhez. Keresse meg, barátom, a Terebélyes Bertát! Két korsó sört hozott, koccintottak, de már nem beszélgettek. Mindent elmondtak egymásnak, amit lehetett, a többi a jövőre tartozik. Sötétedett. Elállt az eső. Az ajtón túl homályosan csillogott a viz. A férfi számára kezdődött a sejtelmes történetek és szerény csodák ideje. Hasonló hangulataiban teljességében élte az időt, múlt, jelen és jövő lehetősége egyszerre hatottak rá. Ilyenkor minden lehetséges a számára, mese, képzelet varázsa és valóság. Három fekete egyenruhás, csónaksapkás gárdista legény jött a büfébe, a csaposnőhöz, mentek, és sört kértek. A nő készségesen kiszolgálta őket, láthatólag nem csodálkozott az öltözékükön. A fekete egyenruhások nagy hangon beszélgettek, nevetgéltek, ügyet sem vetettek környezetükre. Fiatalok és nyikorgó csizmáikban brutálisan erősek voltak. Ma már leginkább filmekből ismerjük ezeket a háború alatti, vad és erőszakos legényeket. De emlékezetünk mélyén is ott él alakjuk, különleges alkalmak támasztják fel néha őket. A férfi csodálkozott, hogy jelenlétük nem lepi meg sem őt, sem a többieket. Mintha természetes, mindennapi résztvevői lennének a büfé közönségének. Remélem, nem razziázni jöttek, gondolta a férfi, nincs náluk fegyver, állapította meg, békésen söröznek. Erőszakos felsőbbrendűségi tudatukat azonban sörözés közben sens vetkezik le! — Ingyenélő pribékek — intett feléjük megvetően Kalapos Sanyo —, szemtelenek,, mint a tetű. Könnyen keresik a pénzt, és adják a nagyot, hogy milyen fontosak, hogy rájuk is szüksége van a társadalomnak ... A fekete egyenruhások kiitták sörüket, bokájukat csattogtatták a csaposnő előtt,, sapkájukat igazgatták, majd egyikük azt mondta: — Pocimé, bratia! Gyerünk, kezdődik: az akció! Döngő léptekkel beeveztek az utca nedves homályába. — Mindennap várom ilyentájt — szólt sietve a férfi —, hozzon híreket Bertáról és Mecseki úrról! A fekete ruhások után eredt. Akcióban vesznek részt, mint régen ... Mi történik itt? Járókelők jöttek szemben velük, éppen csak ránéztek a gárdistákra, és nyugodtan továbbmentek, utánuk sem fordultak. A három egyenruhás semmi hatással nem volt rájuk. Azok csendben beszélgettek, cigarettáztak, csizmájuk hangosabban csikorgott a szavaiktól. Fenyegető árnyuk hatását veszítette, bizonyára azért, mert nem volt náluk fegyver. Fegyver nélkül viszont nem kezdhetnek akciót! Befordultak az utcába, amelyet valamikor Fejér utcának hívtak, ma pedig Jirí Wolker cseh költő nevét viseli. Homályos, szűk: utca, a három katona alakja árnyszerűen megnőtt az összeborulni látszó házak között.. Már a borozó előtt jártak, amikor egyenruhás tiszt jött velük szemben, hadnagyi rangot viselt, és a bal mellén német vaskereszt lógott. — Gyere vissza, Stano, nechoď na pivo — szólt rá egyik a három közül. — Mindjárt kezdődik az akció. Az öreg dühöng majd, ha nem kezdünk pontosan. Tudod, milyen gonddal tervezte meg az egészet, sikerülnie kell! — Hneď prídem... bedobok egy korsó sört — válaszolta —, időre visszajövök. Én is tudom, hogy most sikerülnie kell... A férfi nyugtalansága nőtt, enyhe szorongást érzett, de kíváncsisága erősebb volt félelménél. Tágas térre értek, melyet nagy fák árnyékoltak, elzárták a villanyfényektől. A három fekete ruhás megállt a fák alatti sötétben, és csendben várakozott. Látta cigarettájuk izzását, s hogy feszülten figyelnek. A fák között, a ködös homályban elmosódó, idegen alakokat fedezett fel, víziószerű mozgással telt meg a tér. Visszatért a vaskeresztes hadnagy, és fojtott hangon utasításokat adott a másik háromnak. A régi városháza felől, a szobor mögül parancsoló, erős hang szólalt meg: „Mindenki a helyén? Figyelem! Akció indul!” A fák alatt suttogás és léptek zaja hangzott, mozgolódás támadt Felerősödtek: a fények, a férfi a Jezsuiták templomának a falán nagy fehér betűket látott: Hitler gyilkos! Az események villámgyorsan zajlottak, gyors képek váltották egymást. Megrezzenve vette észre, hogy a felirat mellett három sildes sapkás munkás fiatalember gyors kapkodó mozdulatokkal röplapokat ragaszt a templom falára, tökfilkók, morogta önkén* telenül a férfi, minek ehhez ilyen kivilágítás? Aztán meglódultak az események, alig bírta figyelemmel kísérni őket. A fák alól fekete egyenruhás gárdisták rohantak elő-
