Irodalmi Szemle, 1985
1985/2 - ÉLŐ MÚLT - Takács András: Fonóban a mátyusföldi Tardoskedden
Az éneklés után megkérdezik a lányok a maskarától: „Mi hozta erre?” A maskara azt feleli: „szeretőt keresek”. A lányok aztán ennivalóval kínálják, amit ő elfogad, de nem tudja megenni, mert nem fér a szájához. A keze tele lesz ennivalóval. Ettől függetlenül még mindig mókásan kapkod a lányok után. Néha sikerül is elfognia egy-egy lányt, akivel aztán komikusán csárdásozik, forog. A virgoncabb lányok itt-ott még őt is megpörgetik. A játéknak vannak íratlan szabályai melyeket mindenki köteles betartani. Ezek: nem szabad a maskara ruháját letépni, lerángatni. Táncolás közben utánozni kell a maskara mozgását, ugrabugrálását. A maskara csipkelődéséért nem illik megharagudni. Idő előtt nem lehet elzavarni a maskarát. Valami ennivalóval Illik öt megkínálni stb. A lányok megunják a játékot, és újra énekelni kezdenek. Az utolsó sor eléneklése után a legények felugranak és gyufát zörgetve a zsúpkévébe bújtatott maskara felé futnak. Erre a maskara „megijed”, botladozva kifut a házból. Kint ledobja a maskaráját, és az utána lódult legényekkel együtt visszatér a fonóba. A legények azért mennek ki a beöltözött társukkal, hogy titokban tartsák kilétét. E mókás játék után rendszerint páros tánc következik. A vidám táncolásnak, szórakozásnak a „néne" vet véget. Mert ha sze-me vol - na, el-men-ne, Itt nem szem-te-len - ked - ne. Nin-csen a ká - ká - nak tö-ve, Nin-csen a lu-cá-nak sze - me, Hej, et - té, it - tá jó lak-tá, Vi-gyen az ör-dög in - né má. Et-té, it - tá, jő-lak-tá, Vi-gyen az ör-dög in - né má,
