Irodalmi Szemle, 1985

1985/2 - NAPLÓ - Sándor László: Egy elfelejtett szlovákiai írónő

Léván élő nővéréhez, a családi házba, de ott sem volt sokáig maradása, rövid ott- tartózkodás után sietett vissza Budapestre, pedig az utazást oda és vissza nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy Esztergom és Párkány-Nána között — a második világháborúban felrobbantott híd miatt — megszűnt a vasúti közlekedés. A Duna egyik partjáról a másikra — tavasztól őszig — csónakon, télen pedig a befagyott Duna jegén keltek át az emberek, hogy ne kelljen nagy körutat tenniük a vasúton. 1947. március 12-én Rudnóy Teréz Léváról Budapestre Indult, és Párkány-Nánánál — a szokott módon — csónakon akart átkelni a folyón. A Duna éppen zajlott, hatalmas jégtáblák úsztak a víz felületén. A révész ennek ellenére vállalta, hogy átviszi utasait a túlsó partra. A jeges ár azonban felborította a csónakot, és Rudnóy Teréz a hullámsírban lelte halálát. Tetemét sem találták meg. A többieknek sikerült a csónakba kapaszkodva kievickélniük a partra. Ők adtak hírt a szerencsétlenül járt írónő haláláról.

„Rudnóy Teréz élete példátlan sora a megpróbáltatásoknak, olyanoknak, amilyeneket csak a legerősebbek számára tartogat a sors — állapította meg nekrológjában Máthé Klára. — Mindent túlélt, mindent kibírt, azt is, amit a sorstársai közül százezrek nem viseltek el, mert nem lehetett elviselni: csaknem kétévi deportációt Auschwitzban és éjjelente az állati munkát a lipstadti muníciógyárban. Két évig állt a kézigránát-gép mellett egész éjjel, kopaszra nyírt fejjel, dermesztő hidegben egy szál overallban, facipőben, fél liter híg répalevesen tengődve ... Aki megbetegedett, aki gyenge volt, aki megsebesült — vitték gázkamrába. Teréz . . . életben maradt.” (Nagyvilág, 1947. IV. 1., 5. 1.) Életben maradt, de milyen állapotban és meddig?! Valóban tragikus életsors és még tragikusabb vég!

Torzóként hátrahagyott életművét mérlegre téve, mindenekelőtt humanista szemléletét kell kiemelni, amely valamennyi írását áthatja. Egyetlen sora sem hagy kétséget afelől, hogy az ágrólszakadt, kisemmizett, nincstelen kisemberek pártján áll, jól Ismeri életüket, észjárásukat, gondjaikat, vágyaikat. Nagy erőssége a nyelve, amely egyszerű, ugyanakkor igen kifejező, képekben rendkívül gazdag. Képei nagy nyelvi leleményről tanúskodnak. Az Izzó kemencében például lépten-nyomon ilyen megoldásokra bukkanunk: néztem, mint ejt

csillagot a hold az udvar minden egyes tócsájába (69. l.j, a nagy part előtt már erős kézzel szaggatja magáról a sötétséget a reggel (137. 1.), áprilisi esők hullanak, vélük kimossa magából a föld öle a telet (143. 1.), messzi dombok mögött még ködök közül leselkedik a reggel (182. 1.), dombok alá billent a nép és a hosszú árnyakat is maga alá húzta (194. 1.), sötét jegenyefákkal szegve messzire tárja két karját az országút (196. l.j, tiszta világos tó az ég, benne mint a hattyú úszik a hold (283. 1.). Stílusa eleven, egyéni, kitűnően alkalmazkodik írásművei mondanivalójához. Éles megfigyelőképességgel, kitűnő jellemábrázoló készséggel és magával ragadó előadásmóddal rendelkezik. Már a Magyar Újságban megjelent kisprózái — elbeszélései, tárcái — is erre vallottak. Regényeiben ezek a tulajdonságai fokozottabb mértékben megnyilvánultak.

Első regényét, az Osztott szerelmet, amely egy városban szolgáló leányanya nővérének örökbe adott fia és egy öregedő műbútor-asztalos között megosztott sze- retetről, illetve szerelemről szól, Szentim- rei Jenő igen elismerő szavakkal méltatta: „Kosztolányi Édes Annája után nehéz cselédregényt írni, de nem lehetetlen. Rudnóy Teréz megkísérelte és nem fog szégyent vallani vele. Főleg azért nem, mert hősét nő-, asszony- és anyatársának fogja fel, nem csak írói témának. Asszonysorsot ír le, ahogyan csak asszonyok tudnak belátni a női lélek és a női test világába, mely férfiak előtt még a meghitt pillanatokban sem tud kendőzetlenül megnyilatkozni. Ez fő erénye Rudnóy Teréz könyvének. Nem férfiírókat akar túllicitálni férfiasságukban, hanem azt adja, amit az irodalomban és minden más művészágban csak nő nyújthat s ezt meglepően érett és gazdaságos művészi készséggel cselek- szi... Néhány jelentéktelen műhibától eltekintve, azzal a határozott benyomással tesszük le Rudnóy Teréz könyvét, hogy író indult el lapjain, biztos léptekkel, egy értékes sikerekkel biztató pálya célszalagja felé.” (Korunk, 1940. 2. 186—187. 1.)

Második regényét, az Izzó kemencét szintén rokonszenvvel, fenntartás nélküli helyesléssel fogadta a korabeli kritika. Vass László örömmel állapította meg: „A regény szerzője Rudnóy Teréz, nem egészen új név. Első könyvére, az Osztott szerelemre már felfigyeltünk, de az Izzó kemencével beérkezett. A téma eredetisége, a kompozíció arányossága és a stílus szár