Irodalmi Szemle, 1985

1985/2 - NAPLÓ - Sándor László: Egy elfelejtett szlovákiai írónő

EGY ELFELEJTETT SZLOVÁKIAI ÍRÖNŐ

Sándor László

Rudnóy Teréz is egyike azoknak, akiket az „elsüllyedt irodalom" írói közé sodort a végzete. Könyveit por lepi be a könyvtárak polcain. A sajtóban, rádióban, tévében még véletlenül sem esik szó munkásságáról, s irodalomtörténetírásunk nem tesz még csak egy lábjegyzetnyi említést sem róla. Szinte teljes a csend körülötte. Csupán az 1965-ben megjelent Magyar Irodalmi Lexikon pár soros szócikke emlékeztet rá és a néhány évvel később napvilágot látott Magyar Életrajzi Lexikoné, amely csaknem változatlan átvétele az előbbi szócikk adatainak.

A harmincas évek derekán tűnt fel nehéz sorsú, elesett, különös észjárású és maga- tartású kisemberek életét ábrázoló tárcanovelláival, elbeszéléseivel a pozsonyi Magyar Újság hasábjain, és nem egészen egy évtized alatt öt érdekes mondanivalójú, a valóságot meseszerű mozzanatokkal sajátosan ötvöző regény került ki a tolla alól.

Világkataklizmát sejtető, nyugtalansággal tele időszakban lépett írásaival a nyilvánosság elé. A fasizmus egyre növekvő veszélye árnyékolta be akkoriban már Eu- rópa-szerte a látóhatárt. Huszonhat éves, amikor 1936 márciusában első írása — az újmagyar novella-sorozat egyik darabjaként — A vörös toronynál címmel nyomdafestéket lát a Magyar Újságban. Ezt még családi nevével, mint Engel Teri jegyzi, de a még ugyanabban a hónapban megjelent, Pubertás című novellája alatt már maga választotta írói neve áll: Rudnóy Teri. Ezután sorra jelennek meg e napilapban újabb elbeszélései, tárcái, a már említettekkel együtt szám szerint kilenc.

Léván született 1910. január 20-án Lö- wy Lipót nagykereskedő leányaként. A polgári iskola elvégzése után nem folytatta tanulmányait. Anyja, Hollósy Irén irodalomszerető, nagy műveltségű asszony volt, korán felkeltette leánya irodalmi érdeklődését. Ennek tudható be, hogy — noha eleinte részt vett szülei, majd férje, Engel Pál üzleti ügyeinek intézésében — egyre

nagyobb kedvvel kezdett írással foglalkozni, majd — első irodalmi sikerein felbuzdulva — az alkotómunkának szentelte minden idejét. Első szárnypróbái után regényt írt Osztott szerelem címmel. E műve a budapesti Dante Könyvkiadó kiadásában 1939-ben került ki a sajtó alól, és mind az olvasók, mind a szakmai körök részéről kedvező fogadtatásra talált. Ez a körülmény arra indította a kiadót, hogy a kötetet 1941-ben ismét kiadja. Még ugyanabban az évben Izzókemence címmel ugyancsak a Dante Könyvkiadó kiadásában napvilágot látott Rudnóy Teréz második regénye is. Ezt követte 1942-ben az Öreg ember szerelme című kötete. Időközben megírta negyedik regényét is, ez azonban az akkori politikai viszonyok között nem jelenhetett meg.

Származása miatt ő sem kerülhette el sorsát. 1944 májusában őt és hozzátartozóit — szüleit, nővérét, férjét és két kisfiát — bevagonírozták, és elindult velük a tehervonat Auschwitzba, ahonnan 1945 tavaszán árván, kifosztottan, testileg-lelki- leg elgyötörtén tért haza. Szerettei közül csak Lily nővére került vissza a haláltáborból, többi hozzátartozója ottpusztult. Emiatt nem volt Léván maradása. A családi ház, az ottani környezet, minden legcsekélyebb apróság reájuk emlékeztette. Áttelepült Budapestre és ott próbált új életet kezdeni. A budapesti ABC Könyvkiadó vállalta deportálása előtt Irt Kerekhold című regényének a kiadását. E műve 1945 második felében meg is jelent.

Könyvének megjelenése írásra ösztönözte. Lázasan dolgozni kezdett. Szabaduló asszonyok címmel megírta a maga és fogolytársnői felszabadulásának történetét. Ügy látszott, hogy visszanyerte lelki egyensúlyát, egykori munkakedvét. Ám a nyomasztó emlékeket nem sikerült „kiírnia magából”. Továbbra is tele volt nyugtalansággal, az őt ért súlyos lelki megrázkódtatások következtében nem lelte sehol a helyét. Amikor csak tehette, „átugrott”