Irodalmi Szemle, 1985
1985/2 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől II. (regényrészlet)
a kecskeméti barackpálinka és a márkás konyakok. A rakodásnál nagy testi ereje kiválóan érvényesült, könnyedén vitte a teli ládákat, pehelyként emelte a teherkocsira a dobozokat, kartonokat és csomagokat. Hamarosan fiatal, életerős és iszákos férfiak vették körül, akik tisztelettel barátkoztak vele, megbecsülték, mert Berta itatta őket és velük ivott. Mindig volt itala, hiszen azzal dolgozott. Megvoltak még a Váralja bensőséges kiskocsmái, közönséges halandó számára rettenetes és félelmetes helyek, ahol Berta a megszokott társaságával teljesen otthon érezte magát. A lakók szinte megnémultak a döbbenettől, és a várakozástól visszafojtották lélegzetüket, amikor hire ment, hogy Bertának komoly udvarlója akadt. Attól fogva nem látták: őt rideg, kora reggeleken nehéz sorsa felett zokogni a lépcsőházban. (Ittas fejjel köny- nyen elérzékenyedett, és önkritikus hévvel ostorozta magát könnyelmű élete és számos bűnei miatt. A vétkek sorában első helyen a vállalat raktárának és a rakományoknak a dézsmálását emlegette. Vétkeit beismerve keservesen fekete jövőt jósolt magának, rettenetes betegségeket, és korai halált.) Végül a változás annyira szembetűnő lett, hogy az asszony megkérdezte Balabánnét, mi az oka Berta megkomolyodásának, talán végre révbe ér? — Chvála pánu Bohu na nebesách — kiáltotta szélesen Balabánné —, Bertusnak komoly udvarlója van. Egy doktor akarja őt, valódi kitanult orvos, igazi úr. Nagyon megkedvelték egymást, eljegyzésre készülődnek. Vége a csavargásnak, nem lesz sokáig hajadon. — Sugárzott az elégedettségtől és várakozástól. — Sterc Lajos majd rendbe szedi az elégedetlent. Kezelni kezdte, ivás elleni tablettákat adott neki, Berta két napig hányt, azóta nem iszik. Jó ember a vőlegénye, de kemény legény, ez majd leken neki egyet, ha rászolgál. Doktor Sterc Lajos, a valódi kitanult orvos hűvös tekintetű, határozott férfiúnak mutatkozott. A szemében volt valami visszafojtott, ugrásra kész figyelem, mintha egy csapáson járó orvvadász leselkedne a tekintetében. Vékony fémkeretes szemüveget hordott, mint régen a falusi öregemberek. Lovaglócsizmában ős kalapban járt, nyakkendőt nem viseltr ingnyakát sötét öltönye gallérjára hajtotta, és az asszonynak úgy mutatkozott be, amikor feljött hozzájuk, hogy katonásan összeütötte a bokáját és vigyázzba állt előtte: Doktor Sterc Lajos vagyok! Doktori címével ellentétes egyszerűségét Balabánné azzal magyarázta, hogy Sterc közvetlen, őszinte lélek, dolgos és kötelességtudó, a külsőségek és a nagyzási hóbort idegen tőle. Berta megcsinálta a szerencséjét, orvosnak a felesége lesz, igazi doktornő ... Az eljegyzés után Sterc Lajosnak az öreg házban való tartózkodása törvényessé vált, de bejelentkezni még nem akart a doktor úr. Az esküvőt is távolabbi időre halasztotta, amikor majd saját lakást szerez, és anyagilag is bebiztosítja a jövőjüket. Állandóan új hírek keltek szárnyra Bertáról és Sterc Lajosról, a terveikről és vágyaikról, reális lehetőségeikről és álmaikról, majd a lakodalomról, amely nem lehet máshol, mint a Carlton szálló kistermében, miután a Hercegprímási palota tükörtermében diszkrét, de méltóságos. ünnepség keretében a város polgármestere — személyesen — összeadta az új párt. Az emberek valósággal fellélegeztek, mintha lidércnyomás alól szabadultak volna, amikor a rendőrség, sorozatos betörések alapos gyanújával, több rendbeli csalásért és három kiskorú gyermek tartásdíjának a nem fizetése miatt letartóztatta Sterc Lajost. Az áldoktor jelenléte megfeküdte a lakók gyomrát, mint a zsíros étel, s hogy elvitték őt a „zöld Antalon”, a ház fellélegzett, és tágult tüdővel szívta a friss levegőt. Ám másnap elszabadult a pokol. Terebélyes Berta, szenvedésében is hatalmasnak bizonyult. Belus néni fájdalmában elvadult nősténymedvéhez hasonlította őt. Berta őrjöngve mardosta magát és környezetét. Alig akadt józan perce, idült alkoholista lett belőle. Hideg hajnalokon újra a lépcsőházban találták, üres borosüveg mellette; bő könnyekkel siratta önmagát. „Lajos, Lajos, te Sterc Lajos — verte nagy, erős öklével a lépcsőket — miért csaptál be, te csibész?!” A testi-lelki megsemmisüléstől Marcinkó mentette meg. Marcinkő, a tiszta lelkű és jóhiszeműen becsületes férfi. Házába fogadta őt, öreg, léghűtéses Tátra kocsiján kirándulásokra vitte — Berta piknikre ment Marcival, mondta ilyenkor Balabánné —, s amikor Berta összekerült Zelenáknéval és a Kalapos Sanyóval meg Mecseki úrral, és el-elmaradozott esténként, Marcinkő türelmesen várta, vacsorát készített neki és elment érte, hazahívta a kocsmából. A lelki nemesedés és jó szándék diadala volt jelen mindkettőjük életében. Marcinkő
