Irodalmi Szemle, 1985

1985/2 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől II. (regényrészlet)

Megtelt a ház. A harmadik lakásba egy borbély költözött, állítólag partizán, igazolványt mutatott arról, hogy részt vett az ellenállásban. Magyar volt, de szlováknak mondta magát. Nemsokára felakasztotta magát, mert a felesége annyira megkeserítette az életét, hogy önként távozott a másvilágra, ahol azóta talán szenteket borotvál. Megjelent a kidobó ember a feleségével. Idősebb, gyerektelen házaspár, a férfi keménykötésű ötvenes, egy hírhedt mulató kapusa, jegyszedője és rendcsinálója. Nappal aludt és csendben volt, de este hét tájban mindenki hallotta a házban, ahogy döngő léptekkel munkába indul a kövezett udvaron.

Balabánék negyvennyolc őszén foglalták el a megüresedett első emeleti lakást. A vár alól jöttek, mint annyian, ötször négy méteres pincehelyiségből. Balabán vidékről feljött szakmunkás, csendes, nyugodt ember, vasárnapi kártyás; kártyaparti közben két deci vörös bort iszik. Asszonya annál hangosabb. Olyan gyorsan beszél, hogy szinte kilövi száján a szavakat, mint gépfegyver a foszforos gyújtógolyókat. A hangja is gyalogsági fegyverek szavára emlékeztet, öblös, mély és messze hangzó; az egész ház hallja, amikor Balabánné szópárbajt vív valakivel. Szívesen és élvezettel vív asszonyokkal elkeseredett és egyoldalú szócsatákat, eleve eldöntötteket, mert Balabánnét senki nem harsoghatja túl. Bažoné, az utcaseprő asszonykája megállni sem mert Balabánné előtt; ha meglátta őt, nagy sebbel-lobbal, lélekszakadva elgurult előle. Kezdetben az izmos utcalánnyal — mint hivatalnokfeleség: Bobákné — ugyancsak hangos ellentétbe került Balabánné. Az azonban megvetően mosolygott és a vállát vonogatta, nem vetette magát a feleselés hínáros ingoványába. Jelentős élettapasztalati birtokában közömbösséggel és gunyoros fintorokkal szerelte le a félelmetes szájú asszonyt. Végül jó barátnők lettek. A ház szóbajnokától egyedül Belus néni nem fél. Ravasz taktikát alkalmaz ellene. Türelmesen kivárja, míg Balabánné elfárad a szóáradatban, és elhasználja minden sértő célzását és hasonlatát, aztán a szitkok özönének áldásos átmeneti szünetében rövid, okos és halálosan sértő mondatokat intéz ellenfeléhez, melyektől a fergeteges asszonyság majd megbolondul.

Mély társadalmi átalakulások, államosítás, szövetkezetesítés és hidegháborús nyomott- ság légkörében alakult ki a ház új lakóközössége. A névsor állandóan változik, ismert arcok egyszerre eltűnnek, újak jönnek helyettük, öregek halnak meg és gyerekek születnek. Egyeseknek átmeneti tartózkodási hely a ház, ugródeszka jobb lakás felé, másoknak tartósan osztályrészül jutott, életre szóló lehetőség. Nyáron az emberek az ablakba könyökölnek, és átbeszélnek az udvar felett. Időnként szállítókocsik jelennek meg a ház előtt, melyekről bútorokat raknak le, vagy éppen fel. A ház lakói közül senki sem lehet biztos, mikor találkozik a kapuban idegen arcokkal, amelyeket egyre gyakrabban lát, s mire megszokta, már nem látja őket.

Ötvenhatban — az asszony határozottan emlékezett, hogy december elején, amikor az utcán már vékony jégréteggé fagytak a tócsák — a lépcsőházban nehéz léptek döng- tek. Senki nem sejtette, hogy ez a döngés mindennap ismétlődni fog. Balabánné mostohahúga, a Terebélyes Berta érkezett meg. A hegyen túlról, vidéki kisvárosból jött új életet kezdeni. Rokonai biztatására nagyvárosi életet akart élni, eredményeset és szórakoztatót. Már akkor kilencven kilót nyomott, magassága százhetvenöt centiméter. Roppant csontozatú, oszloplábú, cserzett képű vidéki hajadon. Az amazon kifejezés is illik rá. Nyersvörös arcszíne bor, sör és pálinka mindennapi fogyasztásáról árulkodott. Berta szinte gyerekkora óta iszik, s egyre rendszeresebben, mint később kiderült, az utóbbi időben mértéktelenül. A vidéki kisvárosban férfiak között dolgozott, maltert hordott a kőműveseknek. Balabánné jóvoltából sorsa rövidesen ismertté vált. Elhagyta a vőlegénye, a szeretői kihasználták, az utolsót agyba-főbe verte, és otthagyta a várost. A szülei nem bánták, hogy megszabadultak tőle. Egyszerű volt, őszinte és jóindulatú, műveletlen, de nem közönséges. Az öreg házban, Balabánék kétszoba-konyhás lakásában új élet lehetősége csillant fel a Terebélyes Berta előtt.

Derekasan belevetette magát — ahogy mondani szokás — az élet sűrűjébe. A jámbor Balabán, mit sem sejtve, egy élelmiszerellátó vállalat raktárában szerzett számára munkát, Berta rakodó lett egy teherkocsin. Konzerveket, befőtteket, de leginkább italokat hordtak szét az üzlethálózat számára. Felséges munka, paradicsomi foglalkozás. Terebélyes Berta úgy érezte, hogy a bőség és élvezetek hírnöke lett, nagyszívű jótevője a sorban álló emberiségnek. Elégedett arccal ült a sofőr mellett, bár alig fért be a másfél tonnás teherkocsi kabinjába. Mögötte a raktárén ládaszám állt a sör és a bor, kartondobozokban