Irodalmi Szemle, 1985
1985/6 - NAPLÓ - Szénássy Zoltán: 1849-es naplójegyzet Komárom ostromáról
1849-ES NAPLÓJEGYZET KOMÁROM OSTROMÁRÓL Szénássy Zoltán Volt Komáromban (Komárno) egy történelmi emlékekben rendkívül gazdag épület, amely nagy szellemek egész sorát idézte generációkon át. A Rozália tér 2-es számú házáról van szó, amely sajnálatos módon 1981-ben a városrendezés áldozata lett. A sarokházat, amelyet a Rozália tér, a Mátyás utca és a Kossuth tér felől lehetett megközelíteni, Beöthy Gáspár és neje, Kováts Katalin építtette. Beöthy házként emlegették városszerte. Magyarország első hajóbiztosító társasága Komáromban alakult meg, 1809-ben, 300 ezer forint alaptőkével. A társaság pénztárosa Beöthy Gáspár volt, s ügyes-bajos hivatali teendőit a házában berendezett irodájában végezte. Ide járt Domonkos János is, Jókai Mór Arany emberének Tímár Mi- hálya, akinek több mint harminc hajója járta a Dunát, Komáromtól le egészen Zi- monyig. Ekkor vált fogalommá Komáromban a Beöthy ház. Ebben a házban született Beöthy Zsigmond, az ország egyik főbírája, majd fivére László, a híres humorista. Itt nőtt fel Beöthy Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, és ebben a házban volt ügyvédbojtár a város híres krónikása, Szinnyei József is. 1849-ben e házban szállt meg Damjanich és Klapka tábornok. Sokszor járt itt Jókai Mór is, akinek Beöthy Gáspár keresztapja volt. Beöthy Gáspár 1864-ben halt meg, és házát 1982-ben bontották le. A közelmúltban előkerült naplója azonban jó apropó, hogý felidézzük emlékét. Mivel a hajóbiztosító társaságnak volt a pénztárosa, életeleme volt a pontosság. Naplót vezetett, nem mint pénztáros, hanem mint családfő. Nyolcas számú naplójegyzete az 1849-es esztendőt tárgyalja. A tizenkétszer tizenkilenc cm-es és harminc lapból álló füzetben a jegyzetek sorsszámozva és keltezve vannak. Általa igen érdekes gazdaságtörténeti, hadtörténeti és vallástörténeti adalékokra tehetünk szert. A napló megörökíti a hónapokig tartó 1849-es ostrom minden mozzanatát úgy, ahogy azt egy városi polgár és egy család átélte. (Például arról is tudomást szerzünk, hogy 1849-ben, hús- vétkor a helyi református eklézsia a katolikus templomban tartotta az istentiszteletet.) A várost az esztendő folyamán az osztrák, illetve az orosz seregek körülzárták és ostromolták. Az első ostrom 1849, január elejétől április 26-ig tartott, a második július elejétől október 4-ig. A mintegy hét hónapig tartó ostromzár, a harcok a város nagy részét elpusztították. A lakosság rögtönzött sátrakban vészelte át az ostrom szörnyűségeit. A lángok és a bombák áldozatává lett komáromi polgárok életét, szenvedéseit ismerhetjük meg a szemtanú, Beöthy Gáspár naplójegyzetéből. „1849. január 1-én estéli 6. és 7. óra közt a Komáromi Várkormány rendeletéből Horváth József őrnagy a Dunántúli Erősség parancsnoka a Majoromban létező 15 öl hosszú és 41/2 öl szélességű Búza Szalma Kazalamat Honvédjei által oly tzélból, hogy az egyéb Majorságomat a tűz által megsemmisíthesse — felgyújtotta. Mivel azon időben teljeségel sémi Szél nem lévén, csupántsak ezen Szalma Kazalatn égett porrá.” Az ostromlók először éheztetéssel próbálták megtörni Komárom ellenállását. Az ostromsereg Welden tábornok parancsnoksága alatt 14 ezer katonából állt. 40 ágyú és 20 bombavető mozsár egészítette ki tűzerejüket. Amikor az ostromzár nem hozta meg a kívánt eredményt, Welden tábornok március 20-án harcba kezdett. 40 ágyú és 20 bombavető mozsár szórta 37 napon át gyilkos tüzét a városra. A komáromi várat 8 ezer honvéd védelmezte Majtényi ezredes vezetésével. Az ostrom megkezdését a Napló így rögzíti: „Mártius 20-án kezdette meg a Cs. K. Hadsereg Monostori hegyről a Várost iszonyú erővel bombázni; ez nap regeién: ámbár az ezen környékeni
