Irodalmi Szemle, 1984
1984/4 - Kövesdi János: Nemzetek barátkozása, nyelvtanulás, irodalomoktatás (interjú)
;azt a szükséges kifejezést, akkor ő is hajlandó keresni, kínlódni, hogy megértesse imagát. Általában mit tapasztaltatok, ki miért tanul magyarul? Mert mindenki csak tanul jvalamiért... — Ez nagyon bonyolult kérdés. Amikor tanítottam, ezt a kérdést mindenkinek feltettem, itt is meg szoktam kérdezni. Talán a legegyszerűbb képlet az, ha az illető hallgató ősei között volt magyar, akkor a negyedik nemzedék nosztalgiát érez, hogy az-ősök nyelvét megismerje. Ez, azt hiszem, a legkönnyebben ellenőrizhető, ha valamelyik őse magyar volt. A másik leggyakoribb eset, hogy a tanulmányaival függ össze. •sPéldául finnugor szakos az illető. Vagy történelem szakos ... — Többen vannak, akik a Habsburg-történelemmel foglalkoznak. Járnak ide zenei szakemberek és nyelvészek. Tavaly például volt az egyetemen egy nagyon kiváló francia tanár, egyetemi adjunktus, aki általános nyelvészettel foglalkozik, és szeretne ■megismerni egy olyan nyelvet, amelynek a rendszere teljesen különbözik az indogermán nyelvekétől, és valaki azt tanácsolta neki, azt hiszem éppen Moreau úr, hogy a magyart -tanulja meg. Nagyon szépen beszéli már. Van itt egy amerikai kislány. Azt mondja, azért jött az idén Debrecenbe, hogy megtanuljon magyarul, mert jövőre Kecskemétre készül a Kodály-módszert tanulmányozni. — Ezek a zenészek. így van. Pontosan így van. De a filmért is sokan jönnek. — Hogyne. Komolyan érdeklődnek a magyar filmművészet iránt. Szinte tanulmányozzák filmjeinket. Ezért is szerepel hetenként kétszer filmvetítés a programban. És mennyiben jellemző az, hogy aki már egyszer volt itt, az újra visszajár? — Azt hiszem, ha lehetőséget kapnak rá, ösztöndíjban vagy más formában, nagyon ;sokan visszajönnek. Néha többször is. Van, aki tízszer is visszajön. Számos esetben nem •egyedül jön, hanem másokat is hoz. Hadd mondjam el, hogy az új, nyolcvannégyes prospektust minden idei hallgatónknak elküldjük. Ez hagyomány immár. És az a tapasztalatunk, hogy helyesen cselekszünk. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is igen színvonalas a program. Mit emelnél ki .mégis? — Nehéz bármit is kiemelni. Inkább hangsúlyoznám a program sokirányúságát, sokszínűségét, azt, hogy — a mindennapi gyakorlati nyelvtanulás mellett — valóban igyekszik a Nyári Egyetem igazgatósága a lehető legátfogóbb képet adni — az előadásokban és a legkülönfélébb foglalkozási formákban — a magyar kultúráról, tudományról, művelődésről, a szocialista Magyarország életéről. Néhány előadást azért talán mégis megemlítenék, ami tényleg megérdemelte a figyelmet. Ilyen volt a többi között idr. Borsy Zoltán Alföldi tájak — egykori árterek, dr. Szépe László Az etnikumok fejlődése, dr. Vígh Árpád Retorika és demokrácia Magyarországon, Kedves Tamás Liszt, Bartók és Kodály eszmei hagyatéka a magyar zenei életben, dr. Deme László A magyar nyelv — az általános nyelvészet szemszögéből, dr. Dezső László A magyar nyelv sajátos vonásai, dr. Görömbei András Nemzetiségi magyar irodalmak című .előadása. Egyébként a budapesti és debreceni professzorok és docensek által tartott előadások széles tematikai skálán mozogtak. És hadd tegyem még hozzá, hogy igen sikeres volt és nagy visszhangot keltett mindhárom fórum, melyeket az idén Berecz János, a Népszabadság főszerkesztője, Bognár József akadémikus és Köpeczi Béla művelődési miniszter tartott. Éppen a fórumok bizonyítják újra és újra, hogy a „kényeseknek” ítélt kérdésekről is lehet beszélni, csak őszintén bízni kell egymásban, türelmesnek kell lenni, és méltóképpen oda kell figyelni egymás szavaira. S tovább- ■gondolni azokat. A jövőben terveztek-e valami strukturális változtatást, vagy bővítést a programban? — A szerkezetében nem, inkább az előadók személyében lesz minden évben változás, ihogy aki újra visszajön, az ne ugyanazt az embert hallgassa. A másik dolog, amin változtatnunk kell: hogy minél színvonalasabbá tegyük a nyelvi órákat. Amint már említettem, arra törekszünk, hogy ha csak lehet, akkor az egyik szakja a tanárnak a magyar >nyelv legyen, és ha a szemináriumoknak a tematikáját is frissítjük, mindig csoportokat ■ alakítunk. Hat-nyolc embert egy csoportból mindig külön fogadunk és megkérdezzük ifiket, hogy mit szeretnének hallani, ha jövőre jönnének. Én pl. tartottam egy szemi
